Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lásztity Dusán
Az Európai Parlament és a brüsszeli bizottság által elfogadott, a kereskedelmi ügyletek során kialakuló fizetési késedelmek leküzdéséről szóló uniós irányelv részben a késedelmi kamatra, részben a jogérvényesítés szabályaira vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. Tekintettel arra, hogy az irányelv szabályozási köre a késedelmi kamatnak a polgári törvénykönyvben (Ptk.) meghatározott szabályait érinti, a jogalkotó az irányelv vonatkozó rendelkezéseit a Ptk.-ban helyezte el. A szabályokat részletesen a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda szakértője ismerteti sorozatában.
Az irányelv a kereskedelmi ügyletek ellenértékeként teljesítendő fizetésekkel foglalkozik, ahol kereskedelmi ügyletnek minősíti a vállalkozások közötti, valamint a vállalkozások és az állami szervek közötti, ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásokat és áruértékesítéseket. Az irányelv kimondja, hogy a benne foglalt szabályok nem érintik a fogyasztókkal kötött ügyleteket, az értékpapírokból eredő fizetéseket, továbbá a kártérítési összegek kifizetését. Az irányelv szabályozási köre tehát kimondottan csak a kereskedelmi ügyletekre terjed ki, mivel a direktíva célja az, hogy gátat szabjon a kereskedelmi ügyletek körében elterjedt késedelmes fizetéseknek, amelyek egyre növekvő akadályt gördítenek az egységes belső piac sikeres megvalósulásának útjába. A piacon ugyanis elterjedt egy olyan mechanizmus, amelynek segítségével a nagyobb, gazdaságilag erősebb gazdálkodó szervezetek úgy oldják meg likviditási problémáikat, hogy csak késedelmesen fizetnek a beszállítóiknak, rájuk hárítva a likviditási nehézségekből eredő terheket. Ennek gazdasági háttere az, hogy az alacsony késedelmi kamatok miatt olcsóbb rövid lejáratú forrást jelent az adósok számára a beszállítói számlák nem fizetése, mint egy likviditási hitel felvétele. Az erősebb pozícióban lévő gazdálkodó szervezetek így az egész piac rendes működését veszélyeztetik. Az irányelv preambuluma megállapítja, hogy a késedelmes fizetés egy olyan szerződésszegési esemény, amit a tagállamok által megállapított késedelmi kamatok mértéke, továbbá a jogérvényesítés lassúsága tesz gazdaságilag vonzóvá az adós gazdálkodó szervezetek számára, így ennek leküzdése céljából közösségi szintű szabályozásra van szükség. Szükséges tehát egy olyan szabályozás megvalósítása, amely gondoskodik a hitelezők megfelelő kompenzálásáról, egyidejűleg olyan súlyos következményeket fűz a késedelmes fizetéshez, amelyek visszatartják a gazdaság szereplőit.
