Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az „ügynök” szó hallatán legtöbben vagy a nemzetbiztonság egykori „munkatársára”, vagy lúdtalpas, termékkollekciót cipelő, esetlenül erőszakos, nemkívánatos figurára gondolnak. Pedig jelentős számban és mértékben működnek ma már önálló vállalkozóként közvetítő kereskedők mind az áruk, mind a szolgáltatások piacán, belföldön csakúgy, mint a külkereskedelmi forgalomban, akik értékes hely- és szakismereteik, kapcsolati és bizalmi tőkéjük hasznosításával pozitív szerepet játszanak a gazdaságban, anélkül, hogy működésük bármiféle viszolyogtató képzetet keltene.
Az Országgyűlés - egy európai uniós elvárásnak eleget téve - 2000. novemberében törvényt alkotott „az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről” (a 2000. évi CXVII. törvény), amely 2001. februárjában lépett hatályba. A törvény hozzáad a Ptk.-ban szabályozott típusszerződésekhez egy kereskedelmi ügynöki szerződést mint új, önálló szerződéstípust. A szabályozás tehát már csaknem kétéves, a téma most mégis aktuális, hiszen 2003. január 1-től a törvény egyes úgynevezett kógens rendelkezései mintegy felülírják a korábban kötött ügynöki szerződéseknek a velük ellentétes rendelkezéseit. Egy vita esetén jövő évtől kiderülhet, hogy a 2001 februárja előtt létrejött ügynöki szerződésbe a törvény bizonyos rendelkezései észrevétlenül beépültek vagy a szerződés egyes rendelkezései helyett a felek tudta és akarata nélkül a törvény valamely kötelezően alkalmazandó szabálya tekintendő az egykori megállapodás részének. (Ez persze a hatálybalépés óta kötött szerződéssel is előfordulhat, ha azt anélkül kötötték, hogy a törvény rendelkezéseire figyelemmel lettek volna.)
Mindenki - egyéni vállalkozó, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság - kereskedelmi ügynök, ha más részére állandó jellegű megbízás alapján, díjazás ellenében árukra vonatkozó adásvételi vagy más szerződést közvetít. Sőt, szolgáltatások, vagyoni értékű jogok vagy értékpapírok közvetítésére szóló állandó megbízásokra is a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Fontos, hogy más, speciális jogszabályok, például az értékpapírok vagy biztosítási szolgáltatások közvetítő kereskedelmének konkrét szabályai mellett csak másodlagosan érvényesülnek a szóban forgó törvény szabályai, tehát csak annyiban, „amennyiben a speciális szabály másként nem rendelkezik”. A törvény a hasonló feladatot ellátók közül csak a munkaviszonyban állókat (mivel nem „önállók”), illetve még az úgynevezett törvényes képviselőket: például gyámot, gondnokot vagy kft.-ügyvezetőt veszi ki az önálló ügynök fogalma alól, akiknek adott esetben ügyletkötésre is jogosító képviseleti joga más törvényen alapul.
Vegyük sorra - a teljesség igénye nélkül - melyek az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvény kógens, azaz „félre nem tehető” rendelkezései. A szerződés csak írásban érvényes. Léteznek olyan szerződéses kapcsolatok, ahol a felek között levelező és szóbeli kapcsolat alapján több ügyletben sikeres közvetítés történt, és egyikük a másikat kialakult gyakorlatuk alapján úgy tartja számon, mint az adott területen elérhető partnerét, aki esetenként arányos díjazást is érdemel, ha újabb üzletet hoz. Ha erre a kapcsolatra a magyar jog az irányadó, akkor írásbeliség - a szerződés lényeges tartalmának írásba foglalása - hiányában nincs érvényes ügynöki szerződés a felek között. Ilyenkor az üzletszerzőnek az lehet az érdeke, hogy korábbi gyakorlatukat „intézményesítve” írásba foglalják a szerződést, azon belül az üzletszerző jutalékhoz való jogát, annak feltételeit és mértékét. Ekkor viszont célszerű egyebek mellett a szerződés határozott vagy határozatlan tartamáról, földrajzi területről és tárgyi körről, kizárólagosságról stb. is rendelkezni. A tevékenységi terület szabályozása a törvény szerint a szerződésben kötelező. A szerződés írásba foglalása a másik fél (a megbízó) érdekében is állhat, mert az állandó megbízás alapján a közvetítő kötelessé is válik üzletfelek szerzésére.
A megbízó írásbeli hozzájárulása nélkül az ügynök nem lehet egyben ügynöke a megbízó versenytársának, azaz versenytilalom köti az ügynököt, hacsak az alól a megbízó a szerződésben kifejezetten fel nem mentette. Ez annak ellenére jelentős szabály, hogy azok a megbízók, akik ügynökök hálózatát foglalkoztatják árujuk értékesítésére, szokásszerűen kikötik, hogy az ügynök versenytársaik érdekében nem járhat el. A törvény kifejezetten megengedi versenytilalom kikötését a szerződés megszűnése utáni legfeljebb kétéves időszakra is - külön díjazás ellenében.
Az ügynök érdekei védelme érdekében a törvény olyan módon szabályozza a jutalék esedékességét, valamint a megbízó kötelezettségét a jutalékszámítás alapjául szolgáló adatok kiadására, hogy ezektől a rendelkezésektől a felek a szerződéskötéskor az ügynök terhére nem térhetnek el. Ugyanilyen megfontolás alapján tilos megfosztani az ügynököt jutalékigényétől olyan alapon, hogy a harmadik fél szerződő partner nem teljesített, ha a teljesítés elmaradása a megbízónak felróható okból történik. „Nem jár jutalék, ha a partner nem teljesített, függetlenül attól, hogy a teljesítés milyen okból maradt el.” Az ilyenfajta, az ügynök kijátszására alkalmas kikötés tehát semmis. Ugyancsak korlátozzák a felek szerződési szabadságát a törvényben a határozatlan idejű ügynöki szerződések felmondási idejéről szóló rendelkezések, amelyek a szerződés fennállásának tartamától függően csak egytől három hónapig terjedő felmondási idő közbeiktatásával engedik meg a felmondást, ha az ügynök főfoglalkozásként űzi a kereskedelmi közvetítést. Végül említést érdemel még, hogy felmondás esetén úgynevezett kiegyenlítés illetheti meg az ügynököt, amely egyszeri, a szerződés megszűnésére tekintettel járó kompenzáció az ügynök által szerzett partnerek várható utórendelései becsült összegéhez igazodó jutaléktömeg után, amelyektől az ügynök a szerződés megszűnése miatt elesik. Ha a kereskedelmi ügynök külföldi és a szerződésben irányadó jogot nem kötöttek ki, akkor az a nemzetközi magánjog szabályai szerint minden bizonnyal nem a magyar jog lesz, hanem az ügynök székhelye szerinti jog, amelyről, ha a megbízó nem ismeri, jobb, ha feltételezi, hogy legalább annyira „ügynökbarát”, mint a magyar jog. Különösen kidolgozottnak számít az ügynöki viszony svájci szabályozása, ezért azt gyakran kötik ki olyan szerződésekben is, ahol egyik fél sem svájci. A külföldi partnerrel kötendő szerződésre irányadó jog és az esetleges jogviták eldöntése érdekében eljáró fórum megválasztása a szerződéskötés során gyakran fontos vitapont a felek között, s ez különösen igaz az export/import ügynöki szerződésekre.
