Bár jelenleg sem az ideiglenes, sem a tartós külföldi foglalkoztatásra nincsenek speciális munkajogi szabályok, a Munka törvénykönyvének 153. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségének teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel. A munkáltató háromféle jogcímen (bér, költségtérítés, szociális juttatás) fizethet a munkavállalónak. Bérnek minősül a jutalom, jutalék, prémium, nyereségrészesedés is. A költségek és a szociális juttatások közül csak az fogadható el, amelyet az szja-törvény ilyennek ismer el. Ha a munkáltató a törvényben meghatározott mértéken felül nyújt valamilyen juttatást, azt adójogi szempontból bérnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a juttatás munkajogi jogcímét nem veszti el. Például élelmezési költségtérítés, természetben nyújtott étkezés esetén havi 2200 forint, kedvezményes étkezési utalványnál pedig havi 1400 forintig terjedő kedvezmény adómentes.
Az szja-törvény 3. szakaszának 12. pontja az értelmezési rendelkezések keretében határozta meg a külföldi kiküldetés adójogi fogalmát, a 13. pont pedig a külszolgálat adójogi fogalmát. Eszerint a külszolgálat a munkáltató által külföldön elrendelt munkavégzés. A törvény 27. szakaszának c) pontja szerint a nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során a külszolgálat címén kapott összeg 30 százaléka vonható le, ám legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított, igazolás nélkül elismert költség. A külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló módosított 168/1995. kormányrendelet szerint belföldi illetőségű magánszemély a külszolgálat címén kapott bevétellel szemben igazolás nélkül elismert költségként az szja-törvényben említett bevételi hányadnak azon részét vonhatja le, amely nem haladja meg a külszolgálat tényleges időtartamára számított napi 10 dollárnak megfelelő forintösszeget, abban az esetben, ha a külszolgálat tényleges időtartama egybefüggően nem éri el a 90 napot. Ha a külszolgálat tényleges időtartama egybefüggően több mint 90 nap, az első 90 napra napi 10 dollárnak megfelelő forintösszeg, a 91. naptól kezdődően napi 10 dollárnak megfelelő és a külföldön tartózkodó házastársa és kiskorú gyermeke után további napi és személyenkénti 3 dollárnak megfelelő forintösszeg vonható le.
A külszolgálat tényleges időtartama az indulás és az érkezés tényleges időpontja között eltelt idő. A tényleges időpont megállapítása szempontjából az országhatár átlépését, légi és vízi út esetén az indulás szerinti időpontot egy órával megelőzően, illetve az érkezést egy órával követően kell alapul venni, azzal, hogy a kiküldetésben töltött teljes (24 órás) napokhoz hozzá kell adni a tört napokon kiküldetésben töltött órák számának 24-gyel való osztásával kiszámított napokat, úgy, hogy amennyiben a fennmaradó tört rész legalább 8 óra, az egész napnak számít. Ha a kiküldetésben töltött idő 24 óránál rövidebb, ám a 8 órát eléri, az egy egész napnak számít.
A személyszállításban gépkocsivezetőként foglalkoztatott magánszemély az e címen kapott bevételének jövedelemszámítására a külföldi külszolgálat címén kapott bevételéből igazolás nélkül elismert költségként napi 25 dollárnak megfelelő összeget vonhat le, feltéve, ha ezen kívül kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, számlával és más bizonylattal igazolt költségeket számolja el. Ebben az esetben nem számít elismert költségnek a külföldi kiküldetéssel kapcsolatban felmerült, szállás- és lakásbérleti díjra fordított összeg.
Kiss Ferenc munkajogász
Király Andrea