Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A munka törvénykönyvét 1992. júliusi hatálybalépése óta 31 ízben módosították, átfogó módon csupán néhány alkalommal, így 1995-ben, 1997-ben és 1999-ben. Az Mt. eddig is előírta a munkáltató, az üzemi tanács és a munkavállaló együttműködését a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítésében. Ez most azzal a többletelőírással párosult, hogy az együttműködés során minden felet a jóhiszeműség és a tisztesség követelménye kötelezi. A korábbi szabályozás nem fűzött jogkövetkezményeket ahhoz, ha a munkavállaló olyan tényeket hallgat el, amelyekből a későbbiekben előnye lehet, például létszámleépítés előtt nem mondja meg, hogy terhes.
Ennek most már jelentősége lehet. A tájékoztatási kötelezettség megszegése tágabb értelemben a jóhiszeműség és tisztesség jogelvébe is ütközik, és ennek alkalmazása már jelentkezik a bírósági joggyakorlatban is.
Az új Mt. nem csupán a férfiak és a nők közötti hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem jogellenesnek minősíti az ilyen megkülönböztetést bármely, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény alapján. Az Mt. a munkáltatóra hárítja a bizonyítási terhet a hátrányos megkülönböztetésből eredő viták esetében. Ez azt jelenti, ha a munkavállaló vagy a leendő munkavállaló a hátrányos megkülönböztetés tilalmára hivatkozással valamely munkáltatói intézkedést kifogásol, a munkáltatóra hárul annak bizonyítása, hogy intézkedése nem volt diszkriminatív. A módosítást követően a közvetett diszkrimináció is tiltott.
Ennek fennállását azon konkrét eset ismertetésével lehet érzékeltetni, amikor egy cég határozatlan idejű munkaszerződéssel alkalmazott munkavállalói részére kedvezményként életbiztosítási szerződést kötött. Ezt a kedvezményt részmunkaidős munkavállalói részére nem nyújtotta. A főállásúak zömmel férfiak, a részmunkaidősök nők voltak. A módosult szabályok alapján már az ilyenfajta diszkrimináció is tiltott.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a munka díjazásánál is jelentkezik, és tételes jogi megfogalmazástkapott. Az Mt. megváltozott szabálya szerint az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazása során tilos a munkavállalók között indokolatlan megkülönböztetést tenni.
A munka egyenlő értékének megállapításánál az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot kell alapul venni. Az említett elv alkalmazása során a törvény szerint munkabérnek minősül a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeni és természetbeni juttatás.
Így például az egyenlő munka és egyenlő bér elvével ellenkezik, ha azonos munkakörű, illetve beosztású munkavállalóknak eltérő juttatásokat adnak, például gépkocsihasználat, lakáshasználat.
A munkaköri besoroláson vagy teljesítményen alapuló munkabért tehát úgy kell megállapítani, hogy az a munkavállalók között hátrányos megkülönböztetést ne keletkeztessen - mondja ki a júliustól hatályos jogszabály.
Kiss Ferenc munkajogász
