Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Konkrét esetben a részvénytársaság üzemegysége az rt.-ből kivált, és kft.-ként alakult újjá, amit tárgyév augusztus 31-én a cégbíróságon bejegyeztek. A kiválással érintett munkavállalók az említett időpontot követően is változatlan feltételekkel tovább dolgoztak, az rt. állományában maradtak, és az biztosította számukra a munkát, a bér kifizetését. Az rt. és a kft. vezetői közötti előzetes megállapodás szerint a munkavállalók státusának rendezésére tárgyévet követő év január 1-jétől kerül sor. Kérdés, hogy akik nem kívánnak az új jogutód cégnél munkát vállalni, azokkal szemben milyen intézkedéseket kell tenni az rt.-nek? Származik-e a munkavállalókra nézve anyagilag mérhető hátrány abból, hogy foglalkoztatásuk január 1-jétől datálódik? Követelhetik-e, hogy a jogutód cég megalakulása és a tényleges állományba kerülés közötti időben korábbi munkáltatójuk a munkaviszonyukat felmondással szüntesse meg, és számukra a felmondási időre járó átlagkeresetet és végkielégítést fizesse ki?
A munkavégzés nemcsak jog, hanem kötelezettség is. A munkavállalóknak szerződésük szerinti kötelezettségeiket már az új munkáltatóval szemben kell teljesíteniük, s így kötelesek képességeik teljes kifejtésével és a tőlük elvárható gondossággal munkát végezni. Ha ezt a munkavállaló megtagadja, ez alapul szolgál a rendkívüli felmondáshoz, hiszen munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi az egyik fél. A munkáltató személyében bekövetkezett változás független a munkavállaló szándékától, beleegyezésétől, nem léphet fel tehát olyan igénnyel, hogy szüntessék meg a munkaviszonyát, mert nem kíván az új munkáltatónál dolgozni. Nem ragaszkodhat tehát jogszerűen ahhoz, hogy a volt munkáltatója előzetesen szüntesse meg a munkaviszonyát, fizesse ki a felmondási időre járó átlagkeresetet és a neki járó végkielégítést.
Kiss Ferenc munkajogász
