Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerint lehetőség van a szerzői vagyoni jogok átruházására, vagyis a felhasználási engedély mellett a szerzői mű felhasználásának joga oly módon is megszerezhető, hogy a szerző a vagyoni jogok összességét átruházza. Ez érvényes szoftverekre, adattárakra is. (A korábbi szabály szerint szerzői művek felhasználására kizárólag felhasználási szerződéssel lehetett jogosultságot szerezni.) Ha a vagyoni jogokat teljeskörűen átruházzák, a szerződés ellenkező kikötése hiányában a jogszerző rendelkezhet a jogokkal. Ilyenkor a jogszerzőt a felhasználásban az sem akadályozza, ha a szerző utóbb visszavonja a műve nyilvánosságra hozatalához adott engedélyt. Vagyis, ha a szerződés nem tartalmaz kizáró rendelkezést, a jogszerző a vagyoni jogokat apportálhatja gazdasági társaságba.
Azon szerzői művek esetén, amelyekre vonatkozó vagyoni jogok nem ruházhatóak át, felhasználási engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. Ennek alapján a jogszerző csak akkor jogosult a felhasználási jog átruházására harmadik személy részére, ha azt a szerződés számára kifejezetten megengedi. Az engedély ebben az esetben apportálható, hiszen az a felhasználó gazdálkodó szervezet megszűnése vagy gazdasági egységének kiválása esetén a szerző beleegyezése nélkül száll át a jogutódra.
Ami a névviseléshez fűződő jogok védelmét illeti, a természetes vagy jogi személy, aki valamely név használatának jogát jogszerűen szerezte meg, névviselési jogát átruházhatja, illetve a használatra engedélyt adhat. Ha a természetes személy üzleti, gazdasági tevékenység körében a névhasználathoz hozzájárult, a név kereskedelmi névvé válik. A Legfelsőbb Bíróság (LB) egy eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy ilyen esetben a jogelőd által a családnév használatához adott hozzájárulást alapos ok nélkül a jogutód sem vonhatja meg. A Gt. hatálybalépését megelőzően egyértelmű volt a LB álláspontja abban a tekintetben, hogy a „goodwill” mint forgalomképes, vagyoni értékkel rendelkező immateriális jószág apportálható is. Ám a CD-Jogtár kommentárja kategorikusan úgy foglal állást, hogy a Gt. hatálybalépését követően a „goodwill” kft.-be, illetve rt.-be nem apportálható. Ez a kommentár vitatható, mert nem minden esetben kizárt a „goodwill” végrehajthatósága.
A korábbi Gt. hatálya alatt született eseti döntések a forgalomképességet - amely korábban is követelmény volt az apporttal szemben - a végrehajthatósággal csaknem azonos kategóriaként kezelik. Adott esetben, ha egy ismert, jól csengő nevű cég névviselési joga kalapács alá kerülne, elképzelhető, hogy a liciten igen magas árajánlatok hangzanának el. Egy, a Gt. hatálybalépését követően e tárgyban született eseti döntésig így a kérdést függőként kellene kezelni.
A Gt. hatálybalépését megelőzően az LB több alkalommal állást foglalt abban a kérdésben, hogy egy cég „goodwillje”, vagyis a piacra bevezetett, ismert, széles körben jól csengő neve apportálható. A gyakorlatban problémát jelentett az, hogy a társaságot alapító tagok saját ismertségüket, szakmai kapcsolatukat kívánták apportálni „goodwillként”, ami cégbejegyzési kérelmek elutasításához vezetett. Az LB két eseti döntése szerint az apportálhatóság feltétele, hogy a társaság rendelkezésére bocsátandó szellemi termék, jog forgalomképes legyen, és úgy kerüljön a társaság rendelkezése alá, hogy az apportőr személyétől elszakad.
Frank Edit ügyvéd
