Az ezt követően érkezett számlák mint elkésett számlák már csak a kézhezvétel elszámolási időszakában kerülhettek volna a bevallásba, annak ellenére, hogy a bevallás elkészítésekor a számla már rendelkezésre állhatott. Ez a szabályozás az adólevonási jog megnyíltát tolta volna későbbi időpontra.
Az új szabályok szerint elkésett számlának az az elszámolási időszakot követően érkező számla minősül, amely az adóbevallás benyújtását, illetve a bevallás benyújtására előírt határidőt követően érkezik az adóalanyhoz. Az elkésett számlával a kézhezvétel dátumát magában foglaló adómegállapítási időszakban lehet adólevonási jogot gyakorolni. Ez úgy értelmezhető, hogy ha például a havi adóbevalló adóalanynál az ügylet januárban teljesül, de a számla csak február 18-án érkezik, akkor az a február 16-án beadott bevallásban még nem szerepelhet, ám a február 18-án vagy azt követően beadottban már igen.
Amikor az adózó határidőre nem nyújtja be a bevallását, akkor erre az a határidő tekinthető végső pontnak, amikor a beérkezett számlával még adólevonási jog gyakorolható. Így ha az adózó 25-én adja be a bevallását, abban csak a 20-áig kézhez vett számlák szerepelhetnek.
Sajátos eset, amikor a bevallási határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik és a bevallásra nyitva álló határidő a 20-át követő első munkanapra esik. Ekkor is csak a 20-áig érkezett számlák állíthatók be a teljesítési időpont szerint, az azt követően érkező számlák már elkésettnek minősülnek és csak a kézhezvétel elszámolási időszakában jogosítanak adólevonásra. A késett számla érkeztetésére bármilyen módszer alkalmas lehet, például a számlán kézzel, dátumbélyegzővel kell jelezni az érkezés időpontját.
Orbán Ildikó adószakértő
