Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Brendon Kft. az Anyák Lapja 1998. decemberi számában olyan hirdetést tett közzé tevékenységéről, amely szerint „játékban is a legnagyobb”. Az 1999. decemberi számban az Impol King Standard Lux gyermekülés fogyasztói árát 6990 forinton hirdette, holott ez az árucikk az adott időszakban 7990 forintos fogyasztói áron volt kapható. A 2000. januári számban azt hirdette, hogy áruházaiban több mint 20 000-féle árucikk kapható a készlet erejéig. A GVH vizsgálata az autóülés-hirdetés valótlansága és a felsőfokú jelző bizonyítatlansága miatt indult.
A Brendon az eljárás jogsértés hiánya miatti megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az autóüléssel kapcsolatos és a reklámban adminisztratív hiba miatt tévesen feltüntetett márka tekintetében a megtévesztés ugyan formailag megvalósult, de a piaci hatása csekély volt, hiszen a hirdetett időszakban mindössze öt darab rendelést kapott a kiskereskedőktől. A 20 000-féle árucikk vonatkozásában álláspontja az volt, hogy soha sehol nem állította, hogy a katalógusban szereplő cikkek minden időben minden áruházában azonnal kaphatók lettek volna. Ám a katalógusban feltüntetett cikkek esetében valóban kötelezettséget vállalt, hogy a raktáron éppen nem lévőket rövid határidőn belül a fogyasztónak kiszolgáltatja. Erre utalt a „készlet erejéig” kitétel is. A „játékban legnagyobb” kifejezést pedig - álláspontja szerint - úgy kell értelmezni, hogy bár játékáruház vonatkozásban területe nem tekinthető a legtágasabbnak, az egyéb cikkek árusításával egybekötött játékárusítás vonatkozásában azt a gyakorlatot követi, hogy a bútorok vagy egyéb árucikkek mellé helyezte ki a hozzájuk illő, plüssből vagy egyéb anyagból készült játékokat.
A GVH a 20 000-féle árucikkre vonatkozó fogyasztói tájékoztatást nem tartotta jogsértőnek. A hirdetés szövegéből ugyanis az ésszerűen eljáró átlagos fogyasztó nem juthatott arra a következtetésre, hogy minden áruházban mind a 20 ezer árucikk állandóan raktáron van. Azok beszerzésétől azonban a Brendon Kft. a feltárt adatok szerint soha nem zárkózott el.
Jogsértőnek találta viszont a GVH azt az állítást, amely a hivatkozott gyermekülés fogyasztói árára vonatkozott. Ebben a tekintetben lényegtelen, hogy milyen összegre vagy mennyiségre történt a jogsértés; ez utóbbiak a bírság mértékének megállapításánál jöhetnek számításba. Tény, hogy megjelent egy olyan hirdetés, amely kétséget kizáróan valótlan adatokat tartalmazott; alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére és a versenytársakkal szemben tisztességtelen előny szerzésére a gazdasági versenyben.
A „játékban is a legnagyobb” kifejezésben a felsőfokú jelző használata a GVH szerint annyit jelent, hogy ennek az állításnak az eljárás alá vont cégnek minden időben, minden feltételek között meg kell felelnie. A feltárt adatok szerint azonban sem raktárkészlete, sem pedig üzlethelyiségeinek mérete nem támasztja alá ennek az állításnak az abszolút valóságát.
A GVH ezért a jogsértést e két utóbbi magatartás vonatkozásában megállapította, ezeken túlmenően pedig az eljárást megszüntette. Tekintettel arra, hogy a jogsértés materiális volt, de nem érintett túl széles fogyasztói kört, rövid ideig tartott és nem okozott jelentős kárt, a GVH a bírság összegét a jogsértés súlyához mérten viszonylag alacsony összegben állapította meg.
G. P.
