Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Vavró István, az igazságügyi tárca szakértője szerint nincs elfogadható magyarázat arra, hogy a bűnözési mutatók jelentős rosszabbodásával párhuzamosan nagymértékben csökkent a hazai büntetőbíróságok szigora. A jogtudós úgy látja, miközben a bírák egyre veszélyesebb bűncselekményeket kénytelenek elbírálni, addig ítélethozatalkor egyre enyhébben fog a tolluk, legalábbis az elmúlt évtized statisztikái ezt bizonyítják. Úgy tűnik, a bírákat ráadásul nem befolyásolja az elkövetett bűncselekmények száma, súlya és a bűnözők társadalomra való veszélyessége.
Az évtized elején, 1990-ben közel ötvenezer felnőtt korú személyt ítéltek el, míg tavaly ez a szám megközelítette a kilencvenezret. Ezzel párhuzamosan azonban csökkent a végrehajtandó szabadságvesztések aránya, míg közel egynegyed volt ez az arány 1990-ben, addig tavaly már 14 százalék alá esett a mutató. (Szakértők szerint ez a csökkenés semmiképp nem magyarázható az úgynevezett alternatív büntetések, például a közérdekű munka alkalmazásával.) A jogtudós szerint figyelemre méltó adat, hogy a bűnelkövetők összes kategóriájában, azaz az első bűntényesek, a bűnismétlők, a visszaesők, a különös visszaesők és a többszörös visszaesők esetében is csökkent a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a bírák kevesebb elítéltre szabtak ki fegyház- vagy börtönbüntetést és gyakrabban alkalmazták a fogházat, amely a legenyhébb fokozatú büntetés-végrehajtási intézmény és a benne "lakók" több kedvezményben is részesülhetnek.
Az ítélkezési gyakorlatra jellemző, hogy a fiatalkorú elítéltek közül végrehajtandó szabadságvesztére ítéltek aránya az 1990-es közel 16 százalékról 7 százalékra csökkent. Ezentúl az is figyelemre méltó, hogy csökkent a súlyos testi sértés, a lopás, a csalás, a sikkasztás miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztések aránya, mialatt az ezen bűncselekmények miatt elítéltek száma sokszorosára nőtt.
D. P.
