Az elmúlt években a klasszikus piramisjáték új formái jelentek meg, amelyek közül a szlovák Astran Klub által szervezett pilótajáték miatt szerte az országban eljárások vannak folyamatban. Legismertebb egyébként a Tribuszer-ügy, ám ott az eljárás csalás miatt indult meg, a piramisjáték törvényi tényállása ugyanis akkor még nem létezett. A törvényi tényállás tehát más gazdasági bűncselekményhez képest viszonylag új diszpozíció, és csak négy éve, 1996. augusztus 15-étől hatályos.
Egy konkrét ügyben, ahol még nem hoztak ítéletet, alkotmánybírósági kérelem is született. Eszerint elsődlegesen a 30/1992. (VI. 26.) AB-határozatból kell kiindulni, amely általános iránymutatást kívánt adni jogalkalmazási kérdések felvetődése esetére. Ez kimondja, hogy "a büntető jogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie". A kérelmező arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Btk. 298. paragrafusa (lásd a keretes részt - a szerk.) ennek a kritériumnak nem felel meg.
Alapszabály, hogy minden egyes tényállásbeli elemet egyenként és összességében kell vizsgálni és értelmezni. Természetesen a folyamatban lévő ügyekben a vád és a védelem eltérő jogi álláspontot alakított ki, például a játék kifejezés alatt előbbi ténylegesen játékot ért, míg az utóbbi multi-marketing szisztémát. Amennyiben a bíróság a marketing értelmezést fogadja el, bűncselekményről nem lehet beszélni. A Btk. általános részének generális szabályai minden egyes tényállás vizsgálatához konkrét meghatározásokat adnak. Így kell elkülöníteni például az előkészületet a kísérlettől vagy utóbbit a befejezett alakzattól. Jelen esetben igen nehéz megállapítani, hogy a szervezés révén a cselekmény mikor lép legalább kísérleti szakba, hiszen csak az büntetendő, az előkészület nem. Az előkészület büntetendővé tételére további bekezdésben szokott a jogalkotó utalni, és ez a piramisjáték megalkotásakor elmaradt! Amennyiben tehát az elkövető csak előkészületet valósít meg, nem büntethető, ennek megállapítása azonban igen nehéz feladat elé állítja az ügyben eljáró bíróságot.
Nyilvánvaló a szervezés kapcsán az is, hogy a játék feltételeit meghallgató vagy egyáltalán afelől érdeklődő személy - jogi értelemben - éppúgy lehet elkövető mint az ismertető üzleti partner, hiszen akár szóbeli beleegyezését adva megvalósítja az előkészületet.
Előkészület miatt büntetendő ugyanis az a személy, aki a "bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik". Amennyiben tehát a meghallgató személy ajánlkozik, az addig csak sértetti pozícióból elkövetőbe kerül, hiszen a törvényi tényállás nem tesz különbséget. Emiatt azonban elvileg kizárható a sértettek köre, így az a sajátságos helyzet állhat elő, hogy a cselekményeknek egyáltalán nem lehet sértettje, csak elkövetője, ami jogi abszurdum. Az adott ügyben egyébként az eljáró bíróság az alkotmánybírósági kérelmet figyelmen kívül hagyva a védelem álláspontját nem osztotta, így nem függesztette fel az eljárást.
BARANYI RÓBERT, ÜGYVÉD
**** KERETBEN ****
Btk. 298 ő. Aki mások pénzének előre meghatározott formában történő és kockázati tényezőt is tartalmazó módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékot szervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük álló résztvevő számára közvetlenül vagy a szervező útján pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Btk. 298 ő. Aki mások pénzének előre meghatározott formában történő és kockázati tényezőt is tartalmazó módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékot szervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük álló résztvevő számára közvetlenül vagy a szervező útján pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.