Mentesítést kap az Édász és a megyei kamarák

A hat megyében 40 várost és 847 községet kizárólagos joggal ellátó Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. a II-VIII. rendű kérelmezőkkel - mint a kérdéses megyékben a villanyszereléssel iparszerűen foglalkozó vállalkozásokat kötelezően összefogó köztestületekkel - külön-külön megállapodásokat kötött. Ezek szerint a lakossági és egyéb kisfogyasztók vezetékhálózatain csak a megállapodásokban foglaltaknak megfelelő szakmai tanúsítvánnyal rendelkező vállalkozók végezhetnek munkát. Ennek lényege, hogy a kérelmezőknél külön-külön vezetett nyilvántartásba vételre (a regisztrálásra) az I. rendű kérelmező szervezésében, díjfizetés ellenében elvégezhető sikeres tanfolyam jogosítaná az egyébként mestervizsgával már rendelkező villanyszerelő vállalkozásokat.
A bekötést így a jövőben csak olyan szakember végezheti el, aki rendelkezik a tanfolyam elvégzését igazoló tanúsítvánnyal és regisztrációs számmal. Eszerint az eddigi három szereplő (fogyasztó, szakvállalkozó, áramszolgáltató) mellett egy negyedik, a területi gazdasági és/vagy kézműveskamara is belépne. A kérelmezők ezért annak kimondását kérték, hogy a megállapodások nem ütköznek a versenykorlátozás tilalmába, vagy ha mégis, úgy alkalmasak e tilalom alóli mentesítésre. A kérelemben arra hivatkoztak, hogy a megállapodások alkalmasak lehetnek az I. rendű kérelmező kizárólagos szolgáltatási területén mérőhelyet kialakító, a szerelési munkát végző és arról igazolást kiállító vállalkozások körének az egységes szakmai színvonal alapján való behatárolására, a szakmai felelősség személyhez kötésére, valamint a fogyasztói és áramszolgáltatói érdekeket sértő kivitelezés elkerülésére.
A GVH megállapította: a piac közvetlen szereplői a fogyasztók és a szerelési vállalkozások. Közvetett résztvevők az áramszolgáltató és a megállapodások értelmében a kamarák, mivel a gazdasági kamarákról szóló jelenleg hatályos törvény értelmében a területükön bejegyzett valamennyi vállalkozást kötelezően tömörítik. Kimondta: a megállapodások megfelelnek a versenytörvényben előírt, az egyedi mentesítésre lehetőséget adó követelményeknek. Figyelemmel kellett azonban lennie arra, hogy 2000. november 1-jén hatályba lép a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. tv., amelynek értelmében ettől az időponttól kezdve a kamarai tagság nem kötelező. Ez új helyzetet teremtett a II-VIII. rendű kérelmezők szerepének és súlyának átértékelése miatt. A megállapodások azon kikötése, miszerint az érintett részpiacra való belépés egyik feltétele a kamarai nyilvántartásba vétel, egyrészt felesleges, másrészt ellentétes az új törvény célkitűzésével, amely az önigazgatás elvét az önkéntesség elvével tekinti érvényesítendőnek.
A gazdasági kamara november 1-jétől közvetett piaci szereplőnek már nem tekinthető, kötelező részvételének előírása indokolatlanul növeli az adminisztrációt, a nem kamarai tagok tekintetében hátrányos megkülönböztetést jelent, így sérti a versenysemlegesség alapelvét. A GVH ezért november 1-jéig a megállapodásokat feltétel nélkül mentesítette a versenykorlátozás tilalma alól, mondván hogy a kötelező tagságot a kamarai törvény írta elő. A novemberi időpontot követően azonban azzal a feltétellel adta meg a mentesítést, hogy az I. rendű kérelmező az általa vezetett regisztrációba vételhez nem írhat elő a tanfolyam sikeres elvégzésén és a megfelelő szakképzettség megszerzésén túl olyan feltételt, amely a nem kamarai tagokat kamarai nyilvántartásba vételre kényszerítené.
G. P.