Rendőrök "segítettek" az autómentőnek

A Fuvosz és a Magyar Biztosítók Szövetsége közötti megállapodás célja az volt, hogy a sérült gépjárművekkel kapcsolatos anomáliák elkerülhetők legyenek. Így a Fuvosz, illetve tagjai kötelezték magukat arra, hogy a biztosítókhoz benyújtott szállítási számláik esetében a szerződésben rögzített díjakat alkalmazzák. A biztosítótársaságok a megállapodás hatálya alá tartozó vállalkozókat biztosítottaiknak írásban ajánlják. A szerződő felek közösen gondoskodnak arról, hogy a rendőrség illetékes képviselői (helyszínelők, intézkedésre jogosultak) folyamatosan tájékoztatva legyenek arról, hogy a biztosítók mely vállalkozókat ajánlják a biztosítottaknak, illetve arról, hogy a rendőrségi jegyzőkönyv tartalmazza, kit kértek fel és mikor a sérült jármű elszállítására.
A további panaszosok szerint a jeles autómentő irreálisan magas összegért szállította el a közúton mozgásképtelenné vált gépkocsikat. Megemlítették, hogy az autómentőst nem maguk választották ki, hanem a velük kapcsolatban intézkedő rendőrök ajánlották vagy utóbbiak hívták a helyszínre.
Az irreálisan magas autómentési számla kiegyenlítésétől a biztosítótársaságok elzárkóztak. A vállalkozó indokolatlan tételeket is számlázott, egy további panaszos szerint pedig személyi sérüléssel járó közúti balesetet követően - melynek következtében édesapja elhunyt, maga pedig mentőgépkocsival került kórházba - a helyszínelő rendőr szállíttatta el gépkocsiját a bepanaszolt autómentőssel. Volt olyan bejelentés, amely alapján egyértelműen megállapíthatónak bizonyult: az autómentő rendőri közreműködéssel jutott fuvarfeladatához. Az eljárás során megállapítást nyert: az autómentő egyik kamaránál sincs regisztrálva, egyéni vállalkozói nyilvántartásban, KSH adatbázisban nem lelhető föl, a Fővárosi Közlekedési Felügyelet pedig azt közölte, hogy az autómentő részére nem adott ki belföldi közúti árufuvarozói engedélyt, illetve az nem szerepel nyilvántartásában.
A kamarák etikai kódexei elfogadhatatlannak minősítenek minden illegális tevékenységet. Az eljárás során egyébként az autómentő nem mutatott együttműködést, a részére kiküldött iratokat nem vette át. Annyi elmondott, hogy semmilyen rendelet nem szabályozza a szállítási tarifákat, nincs maximálva, hogy mennyit kell a biztosítónak visszatéríteni, így azt az összeget, amely után adózik, teljes egészében ki kellene fizetni.
A kamara szakmai tagozatai és a bizottság nem fogadták el ezen álláspontot. Az etikai kódex szerint nem lehet az árakat túlzottan magasan megállapítani, tartani, érvényesíteni, kikényszeríteni. Ennek megállapítása során figyelembe kell venni többek között a szolgáltatás szokásos árát, tisztes hasznát, előállítási, beszerzési költségét, az árképzést befolyásoló egyéb tényezőket és a piaci viszonyokat.
Ráadásul az autómentő egyes számlákon olyan díjtételeket is felszámított, amely a szakmai szokásokkal ellentétes, továbbá díjainak mértékében is jelentősen meghaladja azokat. Mindezekre tekintettel árait is etikátlannak minősítették, s elítélték, hogy intézkedő rendőrök engedéllyel nem rendelkező személyt foglalkoztatnak, sértve ezzel a piacon tisztességes módon tevékenykedő vállalkozásokat.
Az autómentő tevékenységét a jogszabályokban előírt engedélyek nélkül végezte és árképzésénél etikátlanul számított árat alkalmazott olyan fogyasztókkal szemben, akik vele hatósági személyek közreműködésével kerültek kapcsolatba és így kiszolgáltatott helyzetben voltak. Ezért a kamara etikai bizottsága - ügyvivő szervezetén keresztül - szabálysértés, illetve bűncselekmény alapos gyanúja miatt az illetékes hatóságoknál kezdeményezte a megfelelő intézkedések megtételét.
D. P.