Igazságügyi együttműködés az EU-ban

Az igazságügyi együttműködés fő törekvése a tagállamok igazságügyi hatóságai közötti eljárások felgyorsítása és egyszerűsítése, a jogsegélyügyek gyorsabbá, formaságoktól mentessé és hatékonyabbá tétele. Az Európai Unió tagállamai között folyó igazságügyi együttműködés alapját egyrészt a más nemzetközi szervezetek (Európa Tanács, ENSZ, hágai nemzetközi magánjogi értekezlet) keretei között kidolgozott egyezmények képezik, másrészt pedig az egyes tagállamok között létrejött egyezmények.
A brüsszeli egyezmény (1968) a joghatóság, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajtásának kérdéseit szabályozza. 1980-ban született meg a római egyezmény a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról. Ezeket az egyezményeket egészíti ki a csődeljárásokról szóló egyezmény (1995), amely azonban ez idáig nem lépett hatályba annak következtében, hogy Nagy-Britannia nem csatlakozott ahhoz.
További jelentős egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett peres és peren kívüli iratok kézbesítéséről szóló egyezmény (1997), amely a bíróságok közötti együttműködés egyszerűsítésének irányába mutat. A családjog területén 1993-ban készült el a joghatóságról, valamint a családjogi ügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezménytervezet, amelyet 1998-ban írt alá valamennyi tagállam (úgynevezett brüsszeli II. egyezmény).
Az 1999. május 1-jén hatályba lépett amszterdami szerződés lényeges reformokat vezetett be ezen a területen, és célul tűzte ki a szabadság, a biztonság és igazságosság övezetének fokozatos megteremtését. Az európai integráció folyamatában egyre inkább előtérbe került a személyek szabad mozgásának elősegítése, valamint a társadalom általános biztonságérzetének javítása. Az amszterdami szerződés a polgári jogi ügyekben való együttműködést a személyek szabad mozgásával összefüggő kérdésként kezeli, és a belső piac zavartalan működését, valamint a belső határokon átnyúló, több tagállamot érintő ügyek megoldását kívánja elősegíteni.
Konkretizálja továbbá azokat a területeket, amelyeknek a közösségesítése nagyban elősegítheti a belső piac eredményes működését, és a szerződés értelmében a tanácsnak öt éven belül közösségi jogot kell kialakítania a következő területeken: a peres és nem peres iratok külföldre küldésének rendje; a bizonyítékok felvételére vonatkozó együttműködés; a polgári és kereskedelmi ügyekben született peres és nem peres határozatok elismerése és végrehajtása rendjének egyszerűsítése és javítása; a tagállamokban érvényes kollíziós normák összehangolása; a tagállamokban érvényes eljárásjogi szabályok összhangjának megteremtése.
Az Európa Tanács 1999. október 15-16-án Tamperében rendkívüli ülést tartott. A résztvevők hangsúlyozták a három összetevő (az unió menekült- és bevándorlási politikája; az igazságosság európai övezete; a bűnözés elleni egységes fellépés) átfogó megközelítésének a szükségességét és jelentőségét. A csúcsértekezlet végén elfogadott elnökségi határozat tíz fő kérdéskör köré csoportosította azon konkrét tennivalókat, amelyeket a tagállamok alapvető fontosságúnak ítéltek meg az európai térség létrehozása szempontjából.
Az elhatározott feladatok - többek között - az igazságügyi együttműködés fejlődési irányait jelölik meg a következő öt évre. Az unió a bel- és igazságügyi együttműködés területén mérföldkőnek tekinti a tamperei találkozót, mivel a közös piac, a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) létrehozása után elkezdődött az egységes jogi térség kialakítása, az igazságügyi, belügyi együttműködést célzó újabb integrációs terület létrehozása. Az EU tagállamainak vezetői Tamperében először tettek kísérletet arra, hogy megkezdjék az egyes országokban a különböző történelmi, kulturális fejlődés alapján kialakult, rendkívül szerteágazó polgári és bűnügyi törvényalkotás konkrét harmonizálását.
A tamperei értekezleten döntés született a határokon átnyúló, jogi vonatkozású ügyek intézése kapcsán felmerülő segítségnyújtás minimális feltételeiről, a harmadik országban bűncselekmény áldozatául esett uniós állampolgárok kártérítési garanciájáról.
BOZZAY ERIKA,
AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM MUNKATÁRSA