Jogvita az étkezési költségtérítésről

A polgári szolgálatos személy sérelmezte, hogy a munkaadó a napi háromszori díjtalan étkezést nem tudta biztosítani számára, és így más munkavállalóhoz hasonlóan úgynevezett étkezési költségtérítést fizetett. Ez azért volt számára sérelmes, mert az adószabályok alapján megállapított étkezési költségtérítés összege kevesebb, mint a sorkatonák számára megállapított étkezési költségnorma. Arra kérte tehát a munkaügyi központot, hogy a különbözet megtérítését írja elő a munkaadó számára. A lefolytatott államigazgatási eljárás során bebizonyosodott, hogy a kérelmező polgári szolgálatos személy részére a munkaadó a munkaviszonyban álló dolgozók élelmezési költségtérítését fizette.
A munkaügyi központ I. fokú határozatában a munkaadót a költségtérítés-különbözet megtérítésére kötelezte. E megállapított összeg után 20%-os kamatfizetési kötelezettséget is előírt. Az I. fokú határozattal szemben a munkaadó fellebbezést nyújtott be, amelyben azt állította, hogy a munkaügyi központ határozata azért jogsértő, mert a munkaadó és a polgári szolgálatos személy megállapodásában pusztán az étkezési ellátás szintjét határozták meg, és mivel közöttük polgári jogi jogviszony áll fenn, a felek szabad megállapodása a döntő. A polgári szolgálatos személlyel a szolgálat megkezdésekor közölte a munkaadó az étkezési költségtérítés mértékét, amelyet a polgári szolgálatos tudomásul vett és azt nem kifogásolta. Mindezek alapján kérte a fizetési kötelezettség alóli mentesítését. A Szociális és Családügyi Minisztérium mint II. fokú hatóság az I. fokú hatóság határozatát helybenhagyta, a fellebbezést elutasította. A II. fokú hatóság határozati indoklása rámutatott arra, hogy a polgári szolgálatról szóló törvény előírása szerint a munkaadó napi háromszori díjtalan étkezést köteles biztosítani. Ha a természetbeni étkezés nem biztosítható, a polgári szolgálatot teljesítőt a sorkatonákra vonatkozó élelmezési pénznormával azonos költségtérítés illeti meg. A polgári szolgálatos személy esetében a munkáltató nem a jogszabályi rendelkezés szerint térítette meg az élelmezési költségeket, hanem a munkaviszonyban állók élelmezési költségtérítésére vonatkozó adójogi szabályok szerint. Erre pedig nincs lehetőség. A polgári szolgálatot teljesítő személy és a munkaadó között nem polgárjogi kapcsolat van, hanem a polgári szolgálatról szóló törvény szerint létrejött sajátos jogviszony, amelynek a tartalmát nem a felek megállapodása, hanem a törvény rendelkezései határozzák meg. A jogszabályi kötelezettség figyelembevételével az I. fokú hatóság határozata megfelel ennek, a sorkatonai szolgálat esetére megállapított élelmezési pénznorma és az adómentesen adható étkezési utalvány havi összege különbségének megfizetése a munkáltató kötelezettsége. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a polgári szolgálatos jogviszony háttérszabálya a munka törvénykönyve. A törvénykönyv előírása szerint a késedelmes fizetés idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve évi 20%-os kamat jár. Az I. fokú hatóság határozata tehát a kamatteher tekintetében is helytálló volt.
K. F.