A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését - az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal - a társaság érdekeit előtérbe helyezve kötelesek ellátni. A tisztségviselők a jogszabályok, illetve a társaság alapító okirata, alapszabálya vagy a legfőbb döntéshozó szerve által hozott határozatok megtartásáért felelősek, az ezek vétkes megszegésével okozott károkért a polgári jog általános szabályai szerint felelnek. Ha a cégjegyzés módja együttes, tehát a társaság képviseletére két vagy több vezető tisztségviselő együtt jogosult, illetve a részvénytársaság igazgatótanácsa esetében, a társaságnak vétkesen okozott kárért a vezető tisztségviselők egyetemlegesen felelnek, tehát a kár egészét vagy részét bármelyikükön számon lehet kérni.
E szigorú felelősségi alakzat alól csak akkor mentesül a részvénytársaság igazgatósági tagja, ha az adott döntésben nem vett részt vagy a kárt okozó határozat ellen szavazott és az ellenvéleményről szóló írásos feljegyzést a határozat meghozatalától számított 15 napon belül a felügyelőbizottság tudomására hozta. Fontos tehát kiemelni, hogy az igazgatótanács tagjának különvéleményét mindig célszerű akár a többség akaratával szemben is jegyzőkönyvben rögzíteni és közölni, hiszen csak ebben az esetben van módja arra, hogy az igazgatótanács más tagjai által ellenvéleménye ellenére meghozott határozat esetleges későbbi jogkövetkezményei alól mentesüljön.
A vezető tisztségviselők felelnek a társasági szerződés, az alapító okirat vagy az alapszabály módosításának, a cégadatok változásának cégbírósági átvezetéséért. Fontos tudni, hogy a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek mindazokért a károkért, amelyek a cégbíróságnak tévesen vagy hamisan bejelentett adatszolgáltatásból, avagy a bejelentés késedelmes teljesítéséből, illetve elmulasztásából származnak. A vezető tisztségviselőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy nem szerezhetnek társasági részesedést az általuk vezetett társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben, s ugyanígy nem vállalhatnak vezető tisztséget a társasággal azonos tevékenységet végző más gazdálkodó szervezetben. Erre különösen azért kell odafigyelni, mert több gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozóan felsorol soha nem gyakorolt tevékenységeket is, amely adott esetben a vezető tisztségviselő személyi összeférhetetlenségét alapozza meg egy másik társaságban ellátandó vezető tisztség tekintetében. Természetesen a fenti szabályok alól kivétel is van, ha a gazdasági társaság létesítő okirata vagy a társaság legfőbb szerve hozzájárul a párhuzamos vezetői tisztség ellátásához, úgy a tilalom nem érvényesül. Érdemes tehát a vezetői tisztség elfogadása előtt a tisztségre jelöltnek - ha már másutt is van ilyen megbízása - áttekinteni a társaságok alapító okiratát a tevékenységek és a személyi összeférhetetlenség vonatkozásában.
MÉSZÁROS ISTVÁN SÁNDOR, ÜGYVÉD
