A "praxistörvény" nem a praxist privatizálja

Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény, amelyet február 4-én fogadott el az Országgyűlés, csupán egy lépés a háziorvosi praxis valódi privatizációja felé. A tevékenység folytatásához szükséges ingatlan és a műszerek ugyanis változatlanul az adott körzet önkormányzatának tulajdonát képezik, és ezen a helyzeten csak az önkormányzati törvény két-három éven belüli, kétharmados többséget igénylő módosítása fog változtatni. Az orvos a rendelőnek eddig is csupán a működtetésére volt jogosult. Ezt tükrözte a finanszírozási rendszer is, hiszen a vállalkozóként dolgozó orvos az eszközpótlásra nem, csupán a működtetésre kapott pénzt az egészségbiztosítótól. A kihirdetését követő 15. napon, tehát várhatóan február végén vagy március elején hatályba lépő törvény azonban - amelyet az egyszerűség kedvéért, ám tévesen praxistörvénynek neveznek - most először nevesíti a működtetési jogot, mint a Magyar Orvosi Kamara (MOK) által a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos, valamint külön törvényben meghatározott esetben a kezelőorvos részére adott, önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító, engedélyben foglalt jogot.
A törvény szerint a működtetési jog személyhez kapcsolódó, vagyoni értékű jog (később ezek a tulajdonságai válnak a valódi privatizáció kiindulópontjává), amelyet az orvos legkorábban a működtetési jogot engedélyező kamarai határozat jogerőre emelkedésétől folytathat. Azoknak az orvosoknak, akik csak a törvény hatályba lépése után kezdenék meg tevékenységüket és a 6/1992. számú NM-rendelet alapján a vállalkozási formát választják, az engedély megszerzését kezdeményezniük kell a területileg illetékes megyei orvosi kamaránál. A közalkalmazotti státust választó orvosok helyett változatlanul az önkormányzat jár el, és az önkormányzat szerzi meg a működtetési jogot is.
A törvény hatálybalépésének napján már háziorvosi tevékenységet végző orvos - ha a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel - a törvény erejénél fogva, külön engedély nélkül jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására, és ekkor az ezt tanúsító hatósági bizonyítványt illetékmentesen állítja ki számára a megyei orvosi kamara.
A működtetési jog jogosultja az önálló orvosi tevékenységet - akadályoztatásának későbbi rendeletekben meghatározott eseteit kivéve - csak személyesen folytathatja. A jogosult halála esetén a működtetési jogot elsősorban a házastárs, másodsorban az egyenes ági leszármazó folytathatja, akik azonban egymás javára lemondhatnak erről a jogukról. A jog folytatására jogosultaknak a korábbi jogosult halálától számított 30 napon belül kell benyújtaniuk a kamarához a megállapodást arról, hogy ténylegesen kit választanak jogosultnak a működtetési jog folytatására; a határidő túllépése esetén a jog elvész. Ha a folytatásra jogosultak egyike sem felel meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek, akkor a működtetési jog a korábbi jogosult halálától számított hat hónapon belül (de legkorábban 2000. december 31. után) elidegeníthető. (Abban az esetben, ha a jogosult nem felel meg az egészségügyi törvényben foglalt feltételeknek, a működtetési jogot korábban is eladhatja.) Ha a jogosultak a határidőn belül nem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor a működtetési jog megszűnik, vagyis visszaszáll az államra.
Működtetési jogot azok a háziorvosok is szerezhetnek, akik területi ellátási kötelezettség nélkül, de legalább kettőszáz hozzájuk bejelentkezett betegre kiterjedően látnak el orvosi tevékenységet. A működési jogra való jogosultságukat a törvény hatályba lépésétől számított 30 napon belül igazolniuk kell a MOK-nál. Az ő működtetési joguk forgalomképessége egyelőre korlátozott; a folytatás és az elidegenítés jogát - amelyet a kisebbik kormánypárt módosító indítványokban próbált megszavaztatni a mintegy 500 fős orvoskör számára - várhatóan későbbi, kiegészítő jogforrások hozzák létre.
T. K. ZS