Kezességvállalás körüli bonyodalmak

A felperes a kölcsönszerződést néhány hónap türelmi idő elteltével felmondta, majd keresetet nyújtott be a fennmaradó tőke és kamatai megfizetésére. Az elsőfokú bíróság, az eljárás lefolytatása után, ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizesse meg az felperesnek a ki nem fizetett tőkét és kamatait, valamint a perköltséget.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelynek alapján a megyei bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság döntését részben megváltoztatta; az alperest terhelő marasztalás összegét leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes által a másodfokú eljárásban csatolt okiratok alapján a bíróság megállapította, hogy a kölcsönszerződés felmondását követően az alapítvány mint készfizető kezes a tőkekövetelés, a kamatok és kezelési költségek jelentős részét a felperesnek megtérítette, ezért a kezes által teljesített összeget a jogosult az adóstól nem követelheti.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Nem vitatta, hogy az alapítvány a követelés bíróság által megállapított részét megfizette, azonban álláspontja szerint az alperes ezáltal a vele szemben fennálló fizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet. Előadta, hogy az alapítvány kezességvállalása csak úgynevezett korlátozott kezességvállalás volt, a garancialevélben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a kártérítésből, végrehajtásból vagy egyéb, a követelés érvényesítésére irányuló eljárásokból befolyó - az eljárás költségeivel csökkentett - bevételek 50 százalékát az alapítvány részére átutalja. Az adós tartozását az alapítvány részteljesítése tehát nem csökkenti, mert azzal a felperes köteles az alapítványnak elszámolni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős másodfokú ítélet hatályban tartására irányult. Ellenkérelméhez csatolt egy olyan okiratmásolatot, amelyben a felperes arról értesítette, hogy az alapítvány a vele szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárás során azt kellett megvizsgálnia, hogy a korábban meghozott jogerős ítélet jogszabálysértő volt-e vagy sem. Ehhez abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alapítvány által kiállított garancialevélnek mi a pontos tartalma. Összegszerűségében korlátozott készfizető kezességvállalást tartalmaz-e az alapítvány részéről, avagy közötte és a felperes között tipikus, úgynevezett garanciavállalási szerződés jött-e létre. A garanciavállalási szerződésben az úgynevezett garáns szerződő fél arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott feltételek bekövetkezése - így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetén a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A garancia tehát önálló kötelezettségvállalás, így a garáns kötelezettségének tartalma a maga szabta feltételekhez igazodik. Nem jelenti az adós kötelezettségeinek átvételét, célja - díjazás ellenében - a pénzintézet kockázatának csökkentése vagy kiküszöbölése.
Ezzel szemben a kezes a Ptk. 272. paragrafusának (1) bekezdése szerint arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezes kötelezettsége tehát mindig ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés átszáll rá a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt. Ez utóbbi jogszabály alapján törvényi engedmény folytán tehát a kezes megtérítést követelhet a kötelezettől, ha helyette fizetett. Ehhez képest ha az alapítvány garanciaszerződés alapján teljesített, úgy az nem csökkenti az alperesnek a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alapítvány az általa kiadott garancialevélben korlátozott készfizető kezességet vállalt. A felperes a felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, hogy az alapítvány részéről a garancialevél kibocsátása ténylegesen készfizető kezesség vállalását jelentette. A felperes engedményes értesítéséből is az állapítható meg, hogy az alapítvány mint kezes teljesítése folytán a követelés meghatározott része a kezesre szállt át, éppen ezért került sor az engedményezésre. Az engedményezésről szóló értesítés azonban a másodfokú ítélet meghozatala után kelt. Nem követett el ezért jogszabálysértést a másodfokon eljárt bíróság, amikor az alperest terhelő marasztalás összegét az alapítvány mint kezes által eszközölt törlesztés levonása után határozta meg.
E. R.