Tavaly a kockázati tőke szabályai a tőkepiacról szóló törvény részeként kerültek be a magyar jogrendbe. A korábbi különálló, a kockázati tőkebefektetésekről szóló törvényt hatályon kívül helyezték. A régi törvény többek között azért nem volt működőképes, mert az alaptőke rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban a kockázati tőkebefektetésektől idegen szabályokat tartalmazott. A tőkepiaci törvénybe bekerült a kockázatitőkealap-kezelők és a kockázatitőke-alapok szabályozása. A módosítás legfontosabb szempontja az volt, hogy elháruljon a jogszabályi akadálya annak, hogy az intézményi befektetők – így a biztosítók és a magánnyugdíjpénztárak – befektethessenek a kockázati- és magántőke-befektetésekkel foglalkozó alapokba.
Mivel ezen intézményi befektetők szigorúan szabályozottak, olyan alapot kellett kidolgozni, amelynek a működését törvény és felügyeleti ellenőrzés korlátozza – ugyanakkor a szabályozás és a kontroll a lehető legkisebb mértékű és igazodik a kockázati- és magántőke-iparág sajátosságaihoz. A cél egy, az állami oldallal kötött kompromisszum kidolgozása volt. A tőkepiaci törvény értelmében az intézményi befektetők egy államilag szabályozott és bizonyos mértékben felügyelt új intézményen: a kockázati tőkealapon keresztül mehetnek a kockázati tőkepiacra. A zártkörűen létrehozható zárt végű alap a jegyzett tőke 10 százalékával, de minimum 250 millió forinttal indulhat. A fennmaradó rész rendelkezésre bocsátásáról, vagyis a lehívás ütemezéséről az alap kezelési szabályzata rendelkezik. Az alap működésével kapcsolatban sok kérdést ebben a szabályzatban rendeznek, ezzel a befektetőknek és az alapkezelőnek – a törvényi keretek között – jelentős mozgástér marad. Kockázati tőkealapot kizárólag megfelelő tevékenységi engedéllyel rendelkező kockázatitőkealap-kezelők hozhatnak létre, illetve működtethetnek. Ők kezelői tevékenységükért az alapkezelési szabályzatban meghatározott díjat számíthatnak fel. Egy tőkealap-kezelő egymástól elkülönítetten több alapot is alapíthat és kezelhet. A kockázati tőkealap a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által történő nyilvántartásba vétellel jön létre és a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg.
Az új szabályok az addig speciális intézményi szabályozás nélkül, részvénytársaság formájában működő vagy külföldön bejegyzett befektetőket továbbra sem érintették. A tőkepiaci törvény módosítása nem kötelezettséget, csupán lehetőséget teremtett arra, hogy azok a piaci szereplők, akik intézményi befektetőktől kívánnak forrást gyűjteni, az új szabályozás szerinti kockázatitőkealap-kezelőt és -alapokat hozhattak létre. A többiekre a tőkepiaci törvény szabályai nem vonatkoznak. Szakértők szerint a törvénymódosítás „korszakalkotó” jelentőségű volt, hiszen végre lehetőséget teremtett az intézményi befektetők által kezelt források bevonására. Igazi eredményt és lendületet 2007-re várnak az új intézménytől.
Molnár Annamária