Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A megszűnő iparűzési adó helyett többféle adónem épülhetne be a helyi adóztatás rendszerébe, amelyek közül választhatnának a helyi önkormányzatok 2008-tól – a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) szándékai szerint. A pénzügyi tárcával folytatott szakmai egyeztetéseken is ezt az álláspontot képviselte a szövetség. A kormány kommunikációjából egyelőre arra lehet következtetni, hogy kétféle adóalap jöhet szóba, de ezek közül is csak az egyik válhat törvénnyé. Az egyik változat a vagyonalapú adó, ahol is az ingatlanok értéke alapján állapítanák meg a fizetendő adót, míg a másik lehetséges adóalap a nyereség, illetve a bér szerint lenne megállapítva.
Választási lehetőség kell a településeknek
Zongor Gábor, a TÖOSZ főtitkára úgy véli, hogy a helyhatóságoknak meg kell hagyni a választás lehetőségét. Ez egyben azt is jelentené, hogy a jelenleginél is összetettebb lenne a helyi adórendszer: a kormány ötéves adóprogramja ugyanis a többi helyi adótípusról nem tesz említést, így azok (kommunális, idegenforgalmi adók) vélhetően hosszú távon a helyi adórendszer részei maradnak. A Pénzügyminisztérium sajtóosztályán nem adtak bővebb felvilágosítást az új adónemről, arra hivatkozva, hogy még csak a szakmai egyeztetések kezdődtek el.
A törvényjavaslat benyújtásáig még bő egy éve van a tárcának. Az Országgyűléshez benyújtott jövő évi adócsomagban ugyanis az iparűzési adó 2008-as megszüntetése mellett az is szerepel, hogy az új adóról szóló javaslatot 2006 végéig el kell fogadnia a parlamentnek, ennek viszont feltétele, hogy 2006. szeptember 30-áig elkészüljön a szakmai koncepció.
Szakértők szerint az ingatlanalapú adóztatásra vonatkozóan a kezdeti lépések már meg is történtek a parlament elé beterjesztett luxusadó formájában. Vadon Enikő, a KPMG asszisztens adómenedzsere szerint a luxusadóból 2006-ban ugyan várhatóan csak 1 milliárd forint adóbevétel származik, de csak egy egyszerű törvénymódosítás kérdése az adóztatandó ingatlanok körének kibővítése vagy az alkalmazott adó mértékének megemelése.
Egy ingatlanadó maradhat csak
Egy további helyi adó sorsát bizonyosan megpecsételné, ha az iparűzési adót ingatlanalapú adó váltaná ki. Az önkormányzatok több mint 85 százaléka szed be iparűzési adót, emellett 25 százalékuk él bizonyos típusú épületek esetében adókivetési jogával. Vadon Enikő szerint nekik az újonnan bevezetni tervezett ingatlanadó fejében esetleg le kell mondaniuk ez utóbbi adónem kivetéséről azon alapelv miatt, amely kimondja, hogy egy adóalany egy adótárgy – esetünkben az ingatlantulajdon – kapcsán csak egyféle adó fizetésére kötelezhető. Számítások szerint a kieső 300–350 milliárd forint iparűzési adóbevételt átlagosan minden lakás négyzetméterére kivetett 1300–1500 forint körüli éves ingatlanadó kompenzálná. Ez egy kis, 40 négyzetméteres lakás esetén is évi 60 ezer forintot jelenthet, ami nyilvánvalóan meghaladja az állampolgárok jelentős részének teherviselő képességét. Döntés kérdése, hogy a vállalkozások által fizetett iparűzési adó helyett belépő új adót szélesebb adóalanyi körnek (így a lakosságnak is) meg kellene-e fizetnie. A kalkulációk során azt is figyelembe kell venni, hogy a PM csak a kieső bevétel felét kompenzálná az új adóval, a fennmaradó részt a központi költségvetésből fedeznék. Ennek megvalósulására azonban a büdzsé helyzete kevés esélyt hagy, ráadásul azt a pénzt is elő kell teremteni valahonnan.
Jövedelmet csoportosítana át az új adó
A KPMG szerint további problémát jelenthet, hogy míg az ingatlanalapú adót az adózók vagyoni helyzete alapján állapítják meg, az iparűzési adót a jövedelemtermelő képességre alapozzák. Így például egy számos gazdálkodónak helyet adó önkormányzat iparűzési adóbevételének egy része áttevődne a munkavállalók lakhelyére, tehát az önkormányzatok közötti jövedelemelosztás is jelentősen átalakulhat. A most iparűzési adóbevételben gazdag önkormányzatok helyett így az értékes ingatlanokkal rendelkező települések, üdülőövezetek gazdagodnának inkább. Tovább bonyolítja az ingatlanadózás kérdését, hogy az ingatlanok értékének egyedi megállapítása hatalmas adminisztrációs terhet jelentene, az ingatlanfajtákba történő besorolás pedig torzító hatású, ráadásul visszaélésekre is lehetőséget ad. A luxusadó-tervezet bevezetése tehát felfogható úgy is, mint egy későbbi ingatlanadó „főpróbája”, amely választ adhat a fenti felvetésekre (bár ezt Veres János pénzügyminiszter cáfolta lapunknak adott interjújában – 2005. szeptember 26., 3. oldal).
Nagy szakmai várakozás előzi meg a másik alternatívaként említett nyereség- és béralapú adót abból a szempontból, hogy a jelenlegi iparűzési adó számítási módjából adódóan most is hasonló tételeket adóztat. Így ez a megoldás várhatóan nem eredményezne olyan mértékű önkormányzati adóbevétel-eltolódást, mint egy ingatlanalapú adózás bevezetése, azonban egy EU-konform és igazságosabb adóteher- és adóbevétel-elosztási módszer kidolgozása nagy kihívás elé állítja a jogalkotókat.
