Egy várhatóan 2003 áprilisában megjelenő - és a tervek szerint év közben hatályba lépő - pénzügyminisztériumi rendelet újraszabályozza: bonyolultabbá teszi és kissé megszigorítja a kapcsolt vállalkozások közötti elszámolóárak alkalmazását. Lapunk tudomása szerint az APEH-nek eddig csak egy alkalommal - egy kapcsolt vállalkozások közötti hitelügylet kamatával kapcsolatban - sikerült pert nyernie transzferárügyben, meglehetősen nehezen tudja ugyanis bizonyítani, hogy a kapcsolt társaságok között alkalmazott árak eltérnek az azonos termékek piaci árától. Az új szabályozás megszületése után azonban jobb esélyekkel indul az adóhatóság, ezentúl ugyanis az adózók egy részének dokumentumokkal kell alátámasztaniuk, hogy az általuk alkalmazott elszámolóár megfelel a szokásos piaci árnak. „Az elszámolóár-szabályozás azonban továbbra sem vonatkozik a kis- és középvállalatokra” - mondotta Kurucz-Váradi Károly, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője.
„Amennyiben a Pénzügyminisztérium valóban előáll a transzferárak dokumentációjának újraszabályozásával, a kapcsolt vállalkozásokkal is kereskedő magyar vállalatok többségének rövidesen hozzá kell kezdenie a felkészüléshez. Az intézkedés a magyar tulajdonú és a külföldi tulajdonossal rendelkező cégeket egyaránt érintheti. Számos magyar társaság már rendelkezik valamilyen elszámolóár-politikával, kérdéses lesz azonban, hogy azok tartalma és formája megfelel-e az új rendelet előírásainak. Ugyanígy kérdéses, hogy a multinacionális cégek, amelyek több országban is jelen vannak, s ezért a különböző országok szabályozási rendszerének megfelelő elszámolóár-politikával rendelkeznek, mennyire tudnak megfelelni az új magyarországi rendelet előírásainak” - mondja Alföldi Csaba, a Deloitte & Touche adótanácsadó üzletágának igazgatója.
Amelyik cégnek vannak leányvállalatai, de nincs elszámolóár-politikája és -dokumentációja, az jobban teszi, ha rövidesen készít egyet, mert a társaságiadó-törvény kötelezően előírja annak meglétét és alkalmazását a PM-rendelet hatálybalépése után megkötött tranzakciókra. A Pénzügyminisztérium készülő rendelete fogja szabályozni a szokásos piaci ár meghatározásának módszerét és azt, hogy az ezzel összefüggő adatokat a társaságoknak milyen módon kell rögzíteniük. Feltehetőleg meghatározza azt is, mennyi időnként kell frissíteni az adatállományt, valamint annak tartalmához is ad néhány fogódzót (bár ez a része nem lesz túl részletes) és eleget tesz az unió egységesítési törekvéseinek. Az APEH-nek mindenesetre egy jogvita esetén jobbak lesznek az esélyei, amikor azt kell ellenőriznie, hogy a dokumentációban szereplő transzferárképzés védhető piaci árat eredményez-e és a vállalat elszámolóár-képzése követi-e a dokumentációban leírtakat. Egy idő után az APEH komoly adatbázist és szakértelmet is összegyűjthet a dokumentációkból, miközben kimazsolázza azokat a pontokat, amelyeket esetleg megtámadhat. Eddig ha nem volt meghirdetett transzferár-politikája a cégnek, az APEH nemigen talált kapaszkodót annak bizonyításakor, hogy az ár nem piaci.
Az új szabályozás meghatározhatja, hogy bizonyos tevékenységekre vonatkozóan hol lehet összehasonlító árakat szerezni. (Iparágankénti nemzetközi adatbázisok díjfizetés ellenében ma is hozzáférhetőek.) Tőzsdén forgalmazott termékeknél (részvények, árutőzsdei termékek) a tőzsdei ár, kamatoknál esetleg a transzferárat alkalmazó vállalat saját bankjának azonos futamidőre és összegre számított kamata lehet az irányadó. Más esetekben le kell írni a termelési folyamatot, a terméket, a vállalat kockázatait, azt, hogy a cég a termelési és értékesítési folyamat mely részeit végzi, valamint azt, hogy ezek a tényezők miben hasonlítanak arra a termékre vagy szolgáltatásra, amelynek alapján kiszámították azt a piaci árat, amelyet az elszámolóár-képzés alapjának tekintenek, illetve mik a különbségek és hogyan lehet kiküszöbölni azokat. Ugyanilyen részletes összehasonlítást kell bemutatni akkor is, ha a termelési költségek és az iparágban szokásos indokolt nyereség összegeként számítják ki az elszámolóárat. Ebben az esetben az indokolt nyereséghányadot kell megvédenie a vállalatnak. A transzferárnak csupán az adóalap meghatározása szempontjából van jelentősége, a tényleges értékesítéssel kapcsolatban más árat is kiköthetnek a felek a szerződésben.
T. K.
Tóth Katalin