Több treasury becslései szerint a 7-8 nappal ezelőtti adatok szerint másfél hét alatt 100 milliárd forint forró pénz áramlott be Magyarországra, azóta vélhetően újabb 200 milliárd forinttal nőttek a külföldiek állampapír-vásárlásai, míg a futamidők csökkentek. Miután az európai hozamok sokkal alacsonyabbak – a rövid futamidejű német kötvények 3,5-4 százalékot hoznak, a magyaroknál a 3 éves futamidő 6,5 százalékot, a rövidebbek 7-7,5 százalékot hoznak –, a kettő különbségéből szép hasznot lehet zsebre tenni.
Sok forrásból megerősített információ, hogy új szereplők, hedzs fundok, illetve eddig kevésbé aktív bankok jelentek meg a piacon. A legtöbb szereplő egyetért abban, hogy a konvergenciára, illetve a sáveltolásra vagy a forint lebegtetésére spekulálók aktivitása folytatódik.
Mások úgy látják, nem egyszerűen az történt, hogy a forró pénz rázúdult a kötvénypiacra, egyes esetekben a külföldiek egymás kárára küldték padlóra a magyar piacot. Ez esetben egy valószínűsíthető szcenárió szerint a kamat swap piac mozgatta a kötvénypiacot, amihez nem kell sok pénz, a pozíciók felépítéséhez elég, ha a résztvevőknek magas limitjük van. A nagy szereplők magas limitjükkel akkora tűzerővel tudnak megjelenni a piacon, hogy a piac arra megy, amerre vezetik.
Az elmúlt két hétben két amerikai befektetési bank saját számlás tevékenysége volt különösen aktív. Az egyik arra spekulált, hogy a hozamgörbe inverzitása növekszik, a hosszú futamidejű kötvények kamata nő, ezért hosszú futamidejű kötvényeket vásárolt, rövideket adott el. A másik ezzel ellentétes pozíciót épített fel. A hozamgörbe kiegyenesedésére számított már néhány hónapja, elemzéseiben a szlovák analógiát hangsúlyozva, ami a szlovák jegybank két héttel ezelőtti 150 pontos kamatvágását látva hihetővé vált a többi szereplő számára is. Ehhez hozzájárult, hogy a kamatokat ezzel egy időben a 8,7 százalékos lélektani határ alá sikerült tuszkolni, így két héttel ezelőtt, pénteken összerogyott a piac és tovább zuhant lefelé.
A dolog feltételezések szerint úgy zajlott, hogy a kettes számú szereplő elkezdte a 3 éves fix kamatozású swapokat vásárolni óriási ütemben. Százötvenmilliárd forinttal meglódította a piacot, így a kötvény olcsóbb volt, mint a swap.
A swap piac, amely többnyire 20–40 bázisponttal magasabban áll, mint az állampapírpiac, ennek hatására az alá került, így számos szereplőnek felkínálkozott a lehetőség – és nagyon sok német, holland, illetve más, eddig nem túl aktív piaci szereplő élt is vele –, hogy a swap piacon a fix kamatozást változóra cserélje, az ügylet fedezetéül pedig állampapírt vásároljon ugyanolyan futamidőre. Ezért volt csak bizonyos állampapír-sorozatokra kereslet és ezért tűnt úgy, hogy mindenki állampapírt akar vásárolni – holott valójában ez a swap ügyletek hedzse volt. A kettes számú szereplő emellett a forint lejjebb nyomása érdekében 1,5 millió euróért 320 millió euró forintra vett vételi opciót a sáv alatt, így tovább nyomta lefelé az árfolyamot. Ezzel sikerült az egyes számú szereplőt veszteségcsökkentő (stop loss) pozícióba térdre kényszerítenie. Az egyes számú szereplő korábbi stratégiájával ellentétben kénytelen volt rövid lejáratú papírokat vásárolni, a hozamgörbe szinte kiegyenesedett. Ezért láthattuk például azt, hogy a jegybanki kamatcsökkentésnek vagy a piaci híreknek szinte nem volt hatásuk a piacra. Az egyes számú szereplő sokat veszített ebben az ütközetben, és veszteségeit már el kellett számolnia, míg a kettes számú szereplő nagy nyereségre tett szert – egyelőre még csak elszámolási áron, mivel feltehetőleg még sok a nyitott pozíciója. Azok a bankok, amelyek fedeztek – swapot adtak, kötvényt vettek –, biztosan nyertek.
Az utóbbi két és fél hét treasury-k szerint sok szereplőt kényszerített veszteségcsökkentő (stop loss) pozícióba, ezért láthattuk azt, hogy a piac reakciói nem a várható gazdasági racionalitást követi.
T. K.
Tóth Katalin