A Deloitte & Touche, amely korábban elállt a globális fúziótól, a New York Times értesülései szerint érdeklődik az Andersen egyesült államokbeli adó- és vezetési tanácsadási üzletága iránt. Az már korábban is nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalat - az élére válságmenedzserré kinevezett Paul Volcker korábbi tőzsdefelügyeleti vezető tanácsára - megválik tanácsadási üzletágától.
Az Andersen amerikai könyvvizsgáló üzletága, amely ellen az Enron-iratok megsemmisítése miatt az USA igazságügyi minisztériuma büntetőeljárást indított, így minden energiáját a védekezésre fordíthatja. Megoszlanak viszont a vélemények arról, hogy az egyedül maradt amerikai auditüzletágnak van-e esélye a túlélésre. Optimisták elképzelhetőnek tartják, hogy egy körülbelül 2 milliárd dollár bevételű, kizárólag könyvvizsgálattal foglalkozó, érdekkonfliktusoktól mentes cég születik meg az Andersen egyesült államokbeli szervezetének romjain, a szakértők többsége azonban kevés esélyt lát erre.
Az élet az Enron-ügy után - az Andersen részleges megmenekülése ellenére - nem lesz többé olyan, mint azelőtt. A világ különböző országaiban a közeljövőben várhatóan szigorításokat vezetnek be a könyvvizsgálói piacon. A PwC máris dollármilliós veszteségeket szenvedett el azért, mert Szingapúrban a kormányzat előírta a bankoknak, hogy ötévenként váltsanak könyvvizsgálót, továbbá mert az USA tőzsdefelügyelete várhatóan keményen fellép az audit és a tanácsadási tevékenységek szétválasztása érdekében. Néhány szenátor odáig ment el javaslataiban, hogy a könyvvizsgálatot állami feladattá tenné.
Az Arthur Andersenről folyó jelenlegi tárgyalások azután fordultak komolyra, hogy két rivális, a Deloitte & Touche és az Ernst & Young elállt attól, hogy megvásárolja az Andersen egészét. A cég európai és ázsiai partnerei arról tárgyaltak, hogy különválnak az amerikai anyavállalattól, amely az Enron-ügy miatt több milliárd dolláros polgári és büntetőperekkel, hatalmas perköltséggel néz szembe és nagy auditügyfeleinek elvesztése egyre kiterjedtebbé válik. Az európai partnerek közül többen fontolgatták, hogy önállóan folytatják a munkát vagy saját maguk hoznak tető alá megállapodást valamelyik rivális könyvvizsgáló céggel. Az Andersen nemzetközi hálózatának cégjogilag és nevében is leginkább független tagja, az Asahai nevet viselő tokiói könyvvizsgáló vállalkozás a japán KPMG-vel tárgyalt, csakúgy mint néhány európai iroda. Eleinte úgy tűnt, szakadásról van szó, mindenki megy, amerre lát, hogy menedéket találjon, a hét elejére azonban összehangolt menekülési stratégia bontakozott ki. Eszerint az Andersen az Egyesült Államokon kívüli szinte összes irodája a KPMG-be olvadna be. Az ázsiai, európai, afrikai, ausztráliai, kanadai és közel-keleti partnerek túlnyomó többsége a hírek szerint örömmel fogadta, hogy menedéket talál a KPMG-nél. Kivételt csak a meglehetősen erős spanyol és néhány kisebb iroda jelent. A majdnem teljes fúzió létrehozását kockázatossá teszi, hogy az egyesült céget nehéz teljesen kivonni az anyavállalatot fenyegető kártérítési és jogi felelősség alól. Ennek jogi megoldását a KPMG a felvásárlás feltételeként jelölte meg. Egyelőre nem világos, hogy a KPMG fizet-e az Andersenért, de az aduk nála vannak. A svéd KPMG-elnök a Reutersnek máris kijelentette, hogy az északiaknak nem áll szándékukban pénzt kiadni.
A fúziót jelentősen megnehezítheti, hogy a könyvvizsgálók immár négy nagyra szűkülő körét a versenyhatóságok, különösen az Európai Unió versenybizottsága várhatóan meglehetősen szőrszálhasogató vizsgálatnak veti alá, bár a szükséghelyzetre való tekintettel valamivel nagyobb az esély a szerződések jóváhagyására, mint normális körülmények között. A siker attól is függ, hogyan strukturálják az ügyletet. Ha az egyes irodák országonként valósítják meg a fúziót, akkor a felvásárlások elég kicsik lehetnek ahhoz, hogy ne az unió versenyfelügyelete, hanem az engedékenyebb nemzeti versenyhatóságok vizsgálják őket.
Szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy az Andersen egyesült államokbeli 2300 ügyfele meglehetős felfordulás elé néz, ha a vállalat eltűnik a piacról és új könyvvizsgálót kell találnia, lehetőleg olyat, amely nem auditora legnagyobb riválisának is. Az amerikai tőzsdefelügyelet az esetleges káoszt megelőzendő válságkezelési programon dolgozik és az Andersen-klienseknek szükség esetén haladékot ad az auditált mérlegbeszámoló benyújtására. A közepes nagyságú könyvvizsgáló cégek fellendülésre számítanak a nagy konkurens bukása nyomán, de a multinacionális vállalatok auditálásához nem rendelkeznek elég kapacitással és tapasztalattal. A nagy könyvvizsgálók big fourra apadó szűk klubja válogathat majd a felszabaduló tapasztalt munkatársak közül és az auditort kereső nagyvállalatok sora pártolhat át hozzájuk, azonban két-három évbe is beletelhet, amíg a piac alkalmazkodik az új helyzethez. Arra máris biztosan lehet számítani, hogy az audit drágább lesz.
Tóth Katalin