Nagyon sok pénzügyi esemény, tranzakció elszámolására a vállalatoknak többféle lehetőség is rendelkezésükre áll, amelyek közül a menedzsment választ, a könyvvizsgáló dolga pedig ellenőrizni, hogy a társaság által alkalmazott könyvelési eljárások megfelelnek-e a törvényeknek és az általánosan elfogadott könyvelési sandardoknak (a GAAP-nak). A könyvvizsgálói jelentések jelenlegi szabványai azt követelik meg az auditoroktól, hogy megvizsgálják, vajon a vállalat megfelel-e a GAAP vagy az IAS vagy például a magyar auditálási standardoknak vagy sem. Aki átmegy a teszten, az megkapja a jóváhagyó könyvvizsgálói jelentést, aki nem, az megbukott. A valóságban minden könyvvizsgáló tudja, hogy vannak prudens, konzervatívan könyvelő ügyfeleik, és vannak olyanok, amelyek éppenhogy átmennek a teszten, agresszív könyvelési módszerekkel a törvények adta lehetőségeket a végsőkig kihasználva, céljaiknak megfelelően kozmetikázzák könyveiket.
A könyvvizsgálónak azonban nincs sok választása: ha az ügyfél úgy-ahogy eleget tesz a GAAP előírásainak és a könyvvizsgáló megkapja az audithoz minimálisan szükséges információkat, de más fontos információkat visszatartanak tőle, dönthet úgy, hogy a vállalat auditbizottságán keresztül a társaság felügyelőbizottságához fordul - ami nem mindig vezet eredményre, amint ezt az Enron esetében is tapasztalhattuk -, vagy visszaadhatja az auditori megbízást. Ez a lépés azonban még legjobb esetben is a részvények árának jelentős eséséhez vezet, rosszabb esetben romba dönthet egy amúgy pénzügyileg életképes vállalatot, amiért az auditort szintén beperelhetik. A nagy könyvvizsgálóknál évente van egy értekezlet, amelyen a partnerek elfogadják az auditklienst. Ezek a szavazások eddig többnyire formálisak voltak, az Enron-dráma és a könyvvizsgálók kockázatának megnövekedése miatt azonban várhatóan megnő a kliens elfogadásának jelentősége.
A vállalatok menedzsmentje, a felügyelőbizottságok, az auditorok, az üzleti tanácsadók vagy a finanszírozási ügyleteket strukturáló befektetési bankárok számos olyan információ birtokában vannak, amelyek mélyebb betekintést engednek egy vállalat valóságos helyzetébe, mint a tömör és a formális szabályokhoz igazodó könyvvizsgálói jelentés megfelel-nem felel meg formulája, ez azonban nem jut a befektetők tudomására. Az elemzőknek és az alapkezelőknek - akiktől azt várja a közvélemény, hogy nem szállnak be olyan vállalkozásba, amelyet nem értenek - szintén el kell végezniük a házi feladatot, csakúgy, mint a hitelező bankoknak és a hitelminősítő intézeteknek, amelyeknek a jövőben mélyebbre kell ásniuk - írja az Arthur Andersen dokumentuma.
A helyzet megoldására a tanácsadó a következőket javasolja:
A GAAP követelményeinek megfelelt vagy nem felelt meg minősítés helyett a könyvvizsgáló azt is „osztályozza”, hogy ez a megfelelés milyen mértékű, a vállalat épp átment vagy tökéletesen megfelelt, agresszív vagy konzervatív könyvelési módszereket alkalmazott.
A historikus adatokon, illetve az EPS (earnings-per-share, egy részvényre jutó nyereség) egyeduralmán alapuló pénzügyi jelentések - ahogyan ezt az Enron látványos bukása bizonyítja - nem nyújtanak elég információt a befektetőknek.
Bizonyos eszközök és követelések értékelése a dolog természetéből fakadóan pontatlan. Ilyenek az intellektuális javak, az innovációk, a know-how, a márkanevek vagy a komplex, hosszú távú pénzügyi eszközök, amelyeknek nincs piaci forgalma. Ezekben az esetekben a befektetők elé kell tárni az értékelési módszereket és az eszközök lehetséges értékének skáláját, hogy megértsék a társaságban rejlő kockázatokat és hosszú távú lehetőségeket.
Pontosabban el kell különíteni a szokatlan vagy egyszeri tranzakciókat vagy eseményeket, az alaptevékenységet és a periferikus, nem folyamatos vagy nem folytatható tevékenységeket, amelyek eltorzíthatják a vállalat pénzügyi eredményeit és azok trendjeit.
Ki kell terjeszteni a szegmensenkénti jelentéseket. Különösen szerteágazó tevékenységeket végző vállalkozásoknál fontos, hogy az egyes tevékenységekről külön-külön is rendelkezésre álljanak adatok, ne mosódjon minden össze a társaság tevékenységének egészében.
Az EPS egyeduralma helyett többféle pénzügyi mutatót is a befektetők elé kell tárni. Ez csökkentené a menedzsmentre, a felügyelőbizottságokra és rajtuk keresztül a könyvvizsgálókra nehezedő nyomást, hogy a könyvelési szabályok határait feszegetve próbálják teljesíteni a kitűzött EPS elérését.
A könyvvizsgálói és pénzügyi jelentések a befektetők által is érthető nyelven íródjanak, ahogyan ezt az amerikai tőzsdefelügyelet bizonyos dokumentumoknál már ma is megköveteli - javasolja az Arthur Andersen.
Tóth Katalin