Az Arthur Andersen (AA) pénzügyi helyzete szilárd, az Enron részvényeseinek követelése aligha rendíti ezt meg. A megegyezés inkább a cég reputációjának helyreállítása és a kliensek elvándorlásának megállítása miatt fontos az AA-nak. A könyvvizsgálók ellen indított eddigi legnagyobb kártérítési perben 1999-ben az Ernst & Young peren kívüli egyezséget követően 335 millió dollárt fizetett a cégen belüli csalás miatt tönkrement amerikai CUC International részvényeseinek. A kár értéke ott az Enron-csőd összegének negyede volt, így az utóbbi ügyben 1-1,2 milliárd dolláros kártérítési összeg tűnik reálisnak.
Az Arthur Andersen - eltérően más Big Five-cégektől - technikailag 84 jogilag független vállalkozásból (limited partnership) áll. Ezek közül a kártérítési követelések csak az egyesült államokbeli Arthur Andersent érintik, bár valószínű, hogy a nemzetközi hálózat összevon forrásokat az Enron-ügy rendezésére. A partnerek ebben az üzletágban általában 200 ezer és 1 millió dollár közötti tőkével járulnak hozzá a vállalkozáshoz, a korlátolt felelősség miatt csak ezt veszíthetik el. Személyes vagyonukkal esetleg azok az amerikai könyvvizsgálók felelhetnek, akiket hanyagságból elkövetett bűncselekményben bűnösnek mond ki a bíróság. Az Arthur Andersen a Financial Times értesülései szerint rendelkezik az ilyen jellegű perek esetére biztosítással mind külső biztosítótársaság, mind saját, Bermudán bejegyzett alapja révén. Gondot okoz viszont az egyre szaporodó könyvvizsgálói műhibaperek jogi költsége. A nagy auditorcégek működőtőkéje általában az éves jövedelem háromnegyede körül van. Ez az Andersen esetében 1-1,5 milliárd dollárra tehető. Ebből egyre nehezebb az elhúzódó monstre perek szédületes jogi költségeit fedezni.
Tóth Katalin