Az IRR-mutató egyrészt jól értelmezhető a kockázati tőkések által megvalósult befektetések aggregált iparági jellemzésére, másrészt ha a különböző aggregáltságú mutatókat lebontjuk országokra vagy befektetőkre, kiváló összehasonlítási alapot kapunk az egyes szereplők (például a magyarországi befektetők) és részpiacok (például közép-európai országok) között. Mindezekre az alternatív felhasználásokra a jelenérték-számítás a beruházás egyedi feltételrendszeréhez alkalmazkodó természete miatt nem jelenthetne megfelelő megoldást.
Jelenleg a magyar kockázatitőke-iparágban befektetett és még befektetésre váró összegek elsősorban amerikai, illetve nyugat-európai forrásokból származnak. A kockázati tőkések tulajdonképpen közvetítő szerepet játszanak a pénztulajdonosok és a tőkére váró cégek között. Miután ez a közvetítés számos alternatív módon megvalósulhat (más természetű közvetítőkkel, például bankok), illetve közvetlen kapcsolatfelvétellel és befektetéssel (vállalatközi fejlesztő tőke, corporate venturing), így fontos, hogy az eredeti pénztulajdonosok ismerjék az egyes alternatívák várható kockázatait és hozamait. Gyakori, hiteles felmérések eredményeként kapott iparági mutatókkal tájékoztatni lehet a pénztulajdonosokat a kockázati tőkebefektetések egyéb alternatívákkal szembeni előnyeiről (magasabb IRR).
A globális kockázatitőke-iparág IRR-mutatójának megismertetése a pénztulajdonosokkal elsősorban más befektetési területekről való átcsoportosítást jelenthet a kockázati tőkealapok számára, az egyes nemzetek, régiók saját IRR-mutatójukkal pedig e globális forrás mind nagyobb részét csábíthatják saját országukba. Egyes országok esetében az alacsony iparági IRR jelentős nehézségeket okozhat a befektetők későbbi forrásbevonásakor.
Végül az összehasonlítás harmadik lehetséges esete az egyes kockázati tőkések közötti verseny alapjául szolgál. Az egyes országokban a kockázati tőkések egy olyan munkaerő-piaci részszegmensen mozognak, ahol mindenki ismeri egymást. E viszonylag szűk kör teszi lehetővé, hogy a jövő alapkezelőinek kiválasztása meglehetősen széles körű és pontos információk alapján történik. Egyrészt az adott alap iparági, vállalati életciklus szerinti, valamint régiók szerinti szaktudásigénye, másrészt pedig az adott kockázati tőkés korábbi működését jellemző IRR fontos szempontként szerepel a döntések meghozatalában. Itt azonban érdemes kiemelni, hogy a befektetőnek nem csupán a „fajlagos hatékonysága”, de az általa (közvetítésével) realizált abszolút haszon is fontos, talán a legfontosabb tényező.
Az IRR alkalmazásának nehézségei (az eltérő előjelű pénzáramok váltakozása, az egyes időtávokhoz-lejáratokhoz kapcsolódó hozamok különbözősége, valamint az egymást kizáró alternatívák rangsorolása) a kockázatitőke-iparágban három okból nem jelentenek problémát.
Az egyes vállalati projektek kapcsán szakaszos fejlesztések eredményeképpen gyakran találkozunk a valós helyzetekben eltérő előjelű pénzáramok váltakozásával. A kockázati tőkések viszont még többfázisú befektetések esetén is mindig követik azt a sémát, hogy kezdetben egyszeri, esetleg kétszeri (follow on investment) alkalommal szembesülnek negatív pénzárammal, a befektetési időszak végén pedig exit-stratégiától függően egyszeri, esetleg többszöri pozitív pénzárammal (például tőzsdére való bevezetést megelőző áthidaló finanszírozás biztosításánál egy másik kockázati tőkés befektetőnek értékesíthetik részesedésük egy hányadát, majd a bevezetést követően tőzsdén értékesítik maradék részesedésüket). Tehát ezzel a fenyegetéssel nem szembesülünk kockázati tőkebefektetések során.
A vállalatok beruházási stratégiájuk kialakításakor meglehetősen hosszú időtávra terveznek. Minél alacsonyabb a projekt kockázata - egyéb tényezők változatlansága mellett -, a beruházási döntés meghozatalában annál nagyobb súllyal szerepelhetnek a később jelentkező pénzáramok (ezen megállapítás alapjául a jelenérték-számítás matematikai összefüggései szolgálnak). Így - alacsony kockázat esetén - valóban jelentős szerepet kapnak a hosszú távú várható hozamok. A kockázati tőkések befektetései azonban egyrészt magas kockázatúak, másrészt a befektetéstől számított átlagosan három-öt éven belül tervezik a részesedésüket értékesíteni. A két egymást erősítő okból adódóan ezen második csapda sem jelent lényeges fenyegetést.
A vállalatvezetők valóban gyakran szembesülnek egymást kizáró befektetési alternatívával, amelyek nemritkán éppen a tőkével, illetve egyéb rendelkezésre álló erőforrások vagy piaci tényezők korlátozottságával vannak összefüggésben. Mindez azonban a kockázati tőkések esetén szintén nem érvényesül. Mivel a kockázati tőkések elsődleges - de korántsem egyetlen - erőforrása, a tőke lényegesen könnyebben mobilizálható, mint az esetleges termelési eszközök, így a kockázati tőkés nincs kitéve egy adott terület részpiaci jellemzőiből adódó korlátoknak (a befektetés megvalósulása előtt), éppen az egyes piaci szegmensek különböző előnyös adottságai alapján optimalizálhatja befektetési döntéseit. Így a részpiaci adottságok nem jelentenek tényleges korlátokat. Rendszerint a tőke sem képez náluk korlátozott erőforrást, ennek ellenére értékével különösen tisztában vannak.
Az IRR a kockázati tőkések által leggyakrabban használt mutató, azonban különösen az értékelési eljárásoknál a nettójelenérték-számítás rugalmasságának előnyei nem helyettesíthetők (bár a rövid múltra visszatekintő magyar piacon meglehetősen nehéz a megfelelő diszkontráta kiszámítása). A befektetők például mindig egy maradványérték segítségével végzik a gazdasági kalkulációkat (különösen igaz ez a kockázati tőkésekre, akik nem a befektetési időszak alatti pénzáramok útján kívánják a hozamokat realizálni). A maradványérték meghatározásánál azonban a jelenérték-számításhoz kell folyamodnunk. A különböző döntési fák alapján való értékelést szintén csak az átláthatóbb jelenértékszabállyal tudjuk transzparensen levezetni. Amennyiben a beruházási döntéshez reálopciós konstrukciók is kapcsolódhatnak, szintén előnyösebb lehet egy jelenértéket módosítani a reálopció értékével. Az optimális megoldás leggyakrabban a különböző módszerek együttes alkalmazása.
Lakos István
Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület
Tóth Katalin