Nem tudni, hogy ez vigasztalja-e a kiállítási tárggyá degradált múmiákat, de a szerzők kijelentik, hogy mindnyájuknak igazuk volt - majdnem -, csak nem úgy, ahogyan ők gondolták. Kjell Nordström és Jonas Ridderstrale arra a megállapításra jutott, hogy bár a fentnevezettek többnyire sötét múltú kommunista diktátorok voltak, igazuk volt abban, hogy a legfontosabb termelőeszköz a munkásosztály kezébe kerül, sőt már eddig is az birtokolta, csak nem látták át a dolgot teljesen. A kritikus termelőeszköz ugyanis kicsi, szürke, megközelítőleg 1,3 kilogramm súlyú, és nem más, mint az emberi agy. A tudás az országok, vállalatok és egyének versengésének hadszíntere: a tehetség táncoltatja a tőkét.
Az, hogy a sok amerikai menedzsmentguru előtt pont két svéd aratta le a babérokat, önmagában nem meglepő, Svédország hagyományosan a menedzsmenttanok nagy exportőre, az utóbbi két év legdivatosabb irányzata, a tudásmenedzsment pedig egyenesen a fagyos skandináv talajból sarjadt. A punknak öltözött szerzők civilben a stockholmi egyetem professzorai, nemzetközi üzleti tanokat oktatnak, számos nagyvállalat alkalmazza őket tanácsadóként, Nordtsröm több svéd vállalat igazgatótanácsának tagja, Ridderstrale lelkes műgyűjtő, Svédország egyik funky galériájának támogatója. Könyvüket 21 nyelven adták ki, tanaikat pedig feketébe öltözve, kopaszra borotvált fejjel prezentálják, öltönyös vállalatvezetőkkel zsúfolt előadótermekben világszerte. Magyarországra a Deloitte & Touche tanácsadói közvetítésével jutott el a mű, akik a rágós szakkönyvek után felüdülést kerestek.
- Egyáltalán nem vagyok borúlátóbb, mint a könyv írásakor voltam. A domináns design a nyílt társadalmon alapuló piacgazdaság lett, és Oszama bin Laden magánterrorista nem változtathat ezen. A könyvből kiérezhető optimizmus nem is a könyv írásakor tomboló internetboom következménye. Az internet olyan alap-infrastruktúra, mint a villanyvilágítás. A túléléshez minden vállalkozásnak szüksége van rá, de senki sem fog pusztán ebből versenyelőnyt kovácsolni - mondta a Funky Business hétfői sajtóbemutatóján Budapesten Nordström, a könyv egyik szerzője.
A szinergia jegyében létrehozott nagy ipari konglomerátumok kihalnak, mint a dinoszauruszok, mert elhájasodott, ellustult testrészeik elszívják a sikeres szervezeti egységek által termelt profitot - állítják a szerzők. Az új társadalom szülötte, a túlélőbajnok Funky Inc. ezzel szemben élesen fókuszált, nem akar mindenkinek megfelelni, egy szűk szegmensre hajt, de globálisan, minden egyes tagjára. „Egy rahedli pénzt kereshetünk, ha megteremtünk, majd kiaknázunk egy különösen kicsi rést a piacon. Fogyasztói csoportként tekintve több relevanciája van a Britney Spears Hívők Népköztársaságának, mint Belgiumnak, amelyről nem is tudnám megmondani, létezik-e” - illusztrálta a globalizáció útvonalát Nordström. Amihez a Funky Inc. nem ért világszínvonalon, azzal nem bajlódik, kihelyezi ahhoz, aki a legjobb. A Funky Inc. nem viszi túlzásba a vállalati anorexiát. A láncfűrészes reengineering a nyolcvanas években óriási divat volt, de eddig még senkinek sem sikerült gazdaggá spórolnia magát. A Funky Inc. ezenkívül innovatív és gyors. Csak így érheti el azt, amiről minden menedzser titokban álmodik, az átmeneti monopóliumot. A monopóliumnak sajnos rossz a sajtója, pedig a profit igazi forrása, ha kitalálsz egy olyan dolgot, amit - egy ideig - senki nem tud utánad csinálni, felfedezel egy piaci rést, amelyikre még senki se mozdult rá. „Miguel Caballero a golyóálló mellények Armanija. Ő a véres kezű drogbárók törzsét szolgálja ki egyedi tervezésű darabokkal. Ebben a piaci szegmensben ő a király. A cég központja Kolumbiában van, ahol különösen nagy a golyóálló mellények felvevőpiaca” - hoznak fel egy példát a szerzők. A Funky Inc. kihasználja funky dolgozóinak heterogenitását. „Néhány vállalat olyan beltenyészet, hogy szinte arra számítunk, kétfejű emberek jönnek be az ajtón” - összegzik tapasztalataikat. A Funky Inc. lapos, nyitott, nem hierarchikus szervezet, minden ponton jól mérhető teljesítménnyel. Minden szervezetfejlesztő álma.
A nagyvállalatok dollármilliókat költenek arra, hogy a McKinsey, a Boston Consulting Group vagy - mondjuk - az AT Kearney tolmácsolja nekik fogyasztóik minden gondolatát. Való igaz, sok cég ráfizetett már arra, hogy nem ismerte potenciális vásárlóit. A fogyasztók vágyait megismerni azonban nem ördöngösség - állítják a szerzők. „A szimpla igazság az, hogy a fogyasztó ugyanazt akarja, amit most kap, csak egy kicsit olcsóbban és kicsit feljavított kiadásban. Még jobban rá lehet azonban fizetni arra, ha nem a megfelelő fogyasztókra hallgatunk. A megoldás: tudd meg, hogy mit akar a fogyasztó, és ha úgy látod jónak, hagyd figyelmen kívül” - adnak marketingre dollármilliókat költő minden cégnek hátborzongató tanácsot a szerzők. „A fogyasztó olyan, mint a visszapillantó tükör, azt tudja, hogy mit akart tegnap, de azt nem tudja megmondani, mit fog akarni holnap. A fogyasztó ugyanis reménytelenül konzervatív, unalmas, nincs képzelőereje és nem ismeri saját magát sem. Nem várhatjuk el tőle, hogy új dolgokat találjon ki és képzelje el az elképzelhetetlent. Kitalálni, hogy mitől döglik a légy, a te feladatod, és végső soron a te személyes kockázatod.” A galérialátogatók nem kérték meg Picassót, hogy találja ki a kubizmust. Valószínűleg a CNN-re, a faxra vagy a tamagocsira sem lettek volna vevők, amíg nem kapták meg készen.
Ha igazán alternatív akarsz lenni, még azt is megengedheted magadnak, hogy kirúgj néhány fogyasztót. Egy tipikus vállalatnak fogyasztói 50 százaléka veszteséget okoz, a baj csak az, hogy a legtöbb cégnek fogalma sincs arról, melyek ezek a fogyasztók. A nehéz kérdés azt eldönteni, hogy melyik fogyasztót hagyjuk figyelmen kívül és melyiket kell szinte a cég tagjaként kezelve bevonni a Funky Inc. folyamataiba. Ha ezt a feladatot megoldottad, feltaláltad a fogyasztói kapcsolatokat menedzselő CRM rendszereket.
T. K.
Tóth Katalin