A Magyarországon befektető kockázati tőkealapok között gyakorlatilag nincs olyan, amely jogilag Magyarországon van bejegyezve. Az ügyletek strukturálásával kapcsolatos jogi és adózási megfontolások egyaránt arra ösztönzik a befektetőket, hogy a befektetőtársaságokat külföldön hozzák létre. A befektetéseket leginkább olyan országban érdemes tartani, amely barátságos jogi környezettel rendelkezik, adóhatékony, de nem tartozik azok közé az országok közé, amelyeknek a nevét az adóhatóság nem szereti hallani. Ilyenek az adóparadicsomok, például a Csatorna-szigetek, a Bahamák és bizonyos mértékig Ciprus is.
A társaságok székhelyének leggyakrabban Hollandiát, illetve újabban Luxemburgot választják. Ezekben az országokban a legkedvezőbbek a körülmények abból a szempontból, hogy befektetéseik hozamát itt realizálják, illetve innen osszák szét vagy fektessék be újra. Több sajátos adózási szabály kedvező együttállása teremti meg a különösen vonzó klímát ebben a két országban. Egyrészt mindkét országnak igen sok tőkeexportőr és tőkeimportőr országgal van kettős adózást kizáró egyezménye. Másrészt egy holland vagy egy luxemburgi holdingban - bizonyos feltételek teljesülése esetén - adómentes a más társaságoktól kapott osztalék.
A kockázati tőkebefektetések esetében a befektetőt kevésbé érdekli az osztalék, mint az a befektetésből való kiszállás során elérhető árfolyamnyereség, ami a befektetett tőke és a befektetés eladási ára között mutatkozik. Az árfolyamnyereség adóztatása szempontjából Hollandia vagy Luxemburg kedvezőbb, mint Magyarország. Ezekben az országokban - bizonyos feltételek mellett - a realizált árfolyamnyereség éppúgy adómentes, mint a kapott osztalék. Magyarországon azonban a kapott árfolyamnyereség után a tulajdonos társaságot 18 százalék adó terheli. Ez nagy különbség.
További előnyként jelentkezik, hogy mind Hollandia, mind Luxemburg esetében van olyan adóoptimalizálási lehetőség, amely a jövedelemnek a befektető országba való forrásadómentes továbbutalását is lehetővé teszi. Magyarország esetében ezek a megoldások nem működnek.
Magyarország mint befektetési célország esetében érdemes azt is szemügyre venni, hogy a külföldi befektetők szempontjából előnyös befektetési megoldások milyen következményekkel járnak a hazai befektetési partnerek szempontjából. Ha a befektető tisztán külföldi pénzt reprezentál, akkor az a döntő érdek, ami az ő számára adóhatékony, ezt pedig elsősorban saját anyaországának adójogszabályai határozzák meg. Vita akkor van, ha a magyar társtulajdonos és a mellé belépő külföldi pénzügyi befektető adózási érdekei között ellentét alakul ki. Ilyenkor együttes adóoptimalizálásra van szükség. Felmerülhet a kérdés, hogy megéri-e egy hazai befektetőnek is, ha Hollandián vagy Luxemburgon, vagy esetleg egy adóparadicsomnak minősülő országon keresztül kapja befektetése hozamát. Erre a kérdésre sincs minden esetre érvényes, egységes válasz. Más a helyzete egy magánszemélynek és egy társasági formában működő befektetőnek. A gyakorlatban azonban a legtöbb esetben az derül ki, hogy a holland vagy luxemburgi holdingokon keresztül történő befektetés előnyös a hazai befektetőknek is. A hazai adórendszer ugyanis a társaságként működő befektető esetében az adóparadicsomokból származó osztalékot az adóalap részeként a 18 százalékos adó alá vonja, ami ezt a megoldást versenyképtelenné teszi. Magánszemélynél pedig az ilyen jövedelmek az új adótörvény alapján 2002-től egységesen összevonás alá esnek, tehát az egyéb forrásból származó tőkejövedelmeknél jóval magasabb kulccsal adóznak.
A befektetők hagyományos kedvence Hollandia, de egyre népszerűbbé válik Luxemburg. A két ország adójogszabályai különböző befektetési stratégiák esetén bizonyulnak előnyösnek. Luxemburg a hosszabb időtávra szóló, nagyobb összegű, passzív befektetés esetén kedvező helyszín egy holdingtársaság felállítására, Hollandia viszont inkább akkor, ha nincs időtávmegkötés és a befektető aktívan menedzseli a befektetést.
Tóth Katalin