Hitelfelvétel esetén a társaság tulajdonosainak helyzetét úgy is értékelhetjük, hogy az eladósodással a tulajdonosok eladási opciót szereznek tulajdonrészükre a hitelállomány névértékének kötési árfolyamán. A tőkeszerkezet opcióértékelési modellekkel történő árazása két esetben jelent nagy előrelépést. Az egyik a csődközelben lévő vállalatok saját tőkéjének értékelése, ahol egyedül az opcióértékelési módszerekkel mondható meg a saját tőke értéke, hiszen csőd esetén különösen nagy értékkel bír e tőkeelem opciós időértékének számszerűsítése.
Pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok esetében gyakran előfordul, hogy a hitelek névértéke meghaladja a vállalat egészének értékét. Még ezen esetekben is lehet azonban értéke a tulajdonrészeknek, hiszen amíg a hitelek nem lehívhatóak, időértékkel rendelkező belső érték nélküli opciót birtokolnak a sajáttőke tulajdonosai.
A másik ilyen eset, a tulajdonosok és hitelezők közötti érdekellentét kimutatása és rendezése. Tőkeáttétel esetén a tulajdonosok jogosulti, azaz long pozícióba, míg a hitelezők kötelezetti, azaz short pozícióba kerülnek, ezért érdekeik bizonyos helyzetekben szembekerülnek egymással. A sajáttőke tulajdonosai vonzódni fognak a magasabb kockázatú, nagyobb hozamot biztosító projektek iránt, hiszen a cash flow volatilitásának növelése növeli opciójuk értékét. A hitelezői pozícióban lévők érdeke ugyanakkor ezzel ellentétes, hiszen számukra a nagyobb kockázat nagyobb lehetséges veszteséget jelent.
A helyzetet felmérve a hitelezők elérhetik kockázatuk csökkentését például úgy, hogy bizonyos romlást látva az üzleti eredményekben előtörlesztést, illetve a teljes hitelállomány azonnali visszafizetését követelik meg. A tőkestruktúra opciós értékelésével azonban lehetőség nyílik arra, hogy számszerűsítve az érdekellentéteket, mindkét fél pontosan felmérje az adott befektetésben való részesedését és kockázatviselését. Ennek megfelelően lehetőség nyílhat arra, hogy a hitelezők pontosan meghatározzák azokat a feltételeket, amelyekkel bizonyos esetekben (például a vállalat érdekét szem előtt tartva) belemennek olyan, a tulajdonosok számára kedvező engedményekbe, amelyek önmagukban saját pozíciójukat ronthatják. Ilyenek például a tulajdonosi opció időértékét növelő hiteltörlesztés-átütemezés, illetve a tulajdonosi opció belső értékét növelő adósság egy részének elengedése, valamint a hitelezők kockázatát növelő, a biztonságosnál nagyobb tőkeáttétel létrehozása.
K. A.
Tóth Katalin