Az internetes cégek értékelésekor - mivel az új iparágakban nem állnak rendelkezésre historikus adatok a piaci kereslet volatilitásáról - jellemzően a tőkepiaci szorzószámos módszert alkalmazzák. Egy adott cég üzleti/piaci értékét egy hasonló profilú társaság eladására korábban létrejött tranzakció értékéből kiindulva állapítják meg, úgy, hogy a cég értékét meghatározó változót - ami általában az internetes társaság előfizetőinek, a weboldal látogatóinak száma volt - egy szorzószámmal korrigáltak. Ez a szorzó az összehasonlítás alapjául vett, többnyire amerikai társaság és az értékelés tárgyát képező cég - mondjuk egy magyar internetes vállalkozás - piacának nagysága, fogyasztóinak vásárlóereje közötti különbséget korrigálta. Ezekben a számításokban meglehetősen sok volt a becslés, így nem meglepő, hogy ezek a cégértékelések és a nyomukban létrejött tranzakciók gyakran elég messze voltak a cég valós értékétől.
Reálopciós értékelési eljárást alkalmazva felmérhető az a tartomány amelyben - a vállalkozás piacának sajátosságait figyelembe véve - a vállalat által generált cash flow értéke várhatóan mozogni fog, és ennek alapján alakítható ki az üzleti terv. Az üzleti terv kialakítása során a piac potenciális mérete, a versenytársak helyzete és a társaság tőkeállománya korlátozzák a társaság növekedését, ugyanakkor a piac jellemzői (az árak és az értékesített mennyiség volatilitása) és a társaság növekedési és alkalmazkodási képessége határozzák meg a cég fejlődésének ütemét, az üzleti stratégia szükséges módosításait. A fejlődési ütem kifinomultabb értékelésének képessége az, amely a reálopciós értékelési eljárás alkalmazását a tulajdonos számára stratégiai döntéseinek megalapozásához szükségessé teszi.
A reálopciós értékelés során a társaság által várhatóan termelt pénzáramlásokat úgy tekintjük, mint a tulajdonosnak járó kifizetéseket, amelyeket jogában áll megkapni, addig amíg a társaság folyatja tevékenységét és tulajdonosai nem számolják fel. A társaság működésének értéke ennek értelmében minden időszakban két részből tevődik össze, az adott időszakban termelt szabad cash flow-ból, valamint annak a jognak az értékéből, hogy a társaság a következő időszakban is folytathatja működését. Minden egyes időszak egy döntéstől a másik döntésig eltelt időt foglalja magában.
Az így kialakított üzleti terv alapján elvégzett reálopciós számítások eredménye nemcsak a „megéri-e befektetni az adott társaságba” kérdésre ad választ, hanem arra is képes, hogy az üzleti tervből kiindulva befektetési stratégiát adjon a tulajdonosnak, választ adjon arra a kérdésre, hogyan érdemes a befektetést megvalósítani, ütemezni, továbbá, hogy az egyes megvalósulási esetekben meddig érdemes folytatni a társaság működtetését és mikor érkezik el az a pillanat, amikortól kezdve a további tőkeemelés már nem térül meg. Felfogható úgy, hogy a technológiai cégek befektetői növekedési opciók birtokában vannak, amelyek megfeleltethetőkegy olyan amerikai típusú vételi opcióknak feleltethetők meg, ahol a kötési árfolyam a további projekt további beruházási költsége, a mögöttes termék ezen beruházás vagy beruházások pénzáramlásának jelenértéke, míg a futamidő a következő beruházás megvalósításának kezdetéig tart. Lépcsőzetesen összefüggő projektek esetében minden vételi opció - további üzletrész vásárlása, tőkeemelés vagy beruházás - további vételi opciókat foglal magában, így az árazás meglehetősen bonyolult is lehet.
A növekedési opciókat tartalmazó projektek kezdetben negatív jelenértékűek, ezért ezen projektek esetében különösen nagy időértéke lehet egy rugalmassági reálopciónak, amely azzal, hogy további beruházások megvalósítását teszi lehetővé, pótlólagos opciós értékkel rendelkezik.
K. A.
Tóth Katalin