A részvényalapú juttatások előnye, hogy a jövedelem és a társaság eredményessége között közvetlen kapcsolatot teremtenek, így a dolgozót is érdekeltté teszik a cégérték növelésében. A megoldás adótakarékos és a jövedelem egy része a tőkepiacról származik. A társaság így alacsony fix költséggel tud versenyképes jövedelmet biztosítani dolgozóinak.
A magyar vállalatok munkavállalói a privatizáció idején az MRP-programok és a tőzsdei bevezetés előtt álló cégeknél végrehajtott munkavállalói részvényjegyzések során ismerkedtek meg a részvényalapú juttatásokkal. A tőzsdén jegyzett cégek majd mindegyikénél a vezetők ösztönzésének jelentős részét teszi ki a részvényopció, az utóbbi egy-két évben pedig a helyben letelepedett külföldi cégek is kiterjesztették dolgozói részvényprogramjaikat Magyarországra. A nemzetközi részvényprogramok azonban általában csak a legfelső vezetésre terjednek ki és kevésbé motiváló hatásúak, hiszen a magyar menedzsmentnek - nem beszélve a dolgozókról - csak minimális hatásuk van a cég globális teljesítményére.
A részvényjuttatási programban a dolgozók ingyen jutnak részvényekhez, általában egy hosszabb időszak alatt egyenlő részletekben. Ha ez az időtáv túl hosszú - például 10 év - a program elején a dolgozók nem érzik a program jelentőségét, így a motiváló hatás sem érvényesül - hívják fel a figyelmet a tanácsadók.
„Érdemes meggondolni, hogy a részvényalapú javadalmazási programmal milyen célokat kíván a társaság elérni és ennek alapján kialakítani a társaság számára legmegfelelőbb programot. Ilyen célok lehetnek például a jövedelemjuttatás, a munkaerő-megtartás, az adóhatékonyság vagy a részvényhígulás elkerülése” - mondta Salamon Zsolt, a Deloitte & Touche menedzsere.
A részvényjuttatást gyakran kombinálják a piaci árhoz képest kedvezményes dolgozói részvényvásárlási programmal. A részvényvásárlási programokban - amelyek gyakran megtakarítási programokkal is összekapcsolódnak - általában a piacinál alacsonyabb áron vásárolhat részvényt a dolgozó, a részvényvásárláshoz a vállalat esetleg hitelt is ad. A munkavállalóktól befektetést is kívánó részvényvásárlási program feltételezi leginkább a cég iránti lojalitást és bizalmat.
A vezetői javadalmazás leggyakoribb formája a részvényopció juttatása, ami in-the-money opció esetén hatékony megtartási eszköz. Az opció lehívását általában feltételekhez kötik. A cégek közgyűlési jegyzőkönyveit tanulmányozva úgy tűnik, hogy a leggyakoribb feltétel az, hogy a cég részvény-árnövekedésének meg kell haladnia az iparág átlagát, a tőzsdeindexet, más esetekben a nyereségnek vagy a cash-flow-nak kell elérnie egy előre meghatározott szintet. Adózási szempontból az opciós jog adása (granting) és a részvényvásárlási jog megszerzése (vesting) nem adóköteles, adót az opció lehíváskor, a részvény megszerzése után kell fizetni. Az adóalap a lehíváskori piaci érték és a vételi ár különbsége. A piaci ár meghatározása nem tőzsdén jegyzett vállalatoknál egy kisebb cégértékelési tanulmány elkészítését kívánja meg az adózótól. A részvényopció illeszthető be a legkönnyebben a multinacionális cégek programjaiba is, amelyek az országonként eltérő értékpapír-piaci és adójogszabályok és a nagyon különböző jövedelemszint miatt amúgy is adó- és HR-tanácsadók seregét igénylik. Felmerül például a kérdés, hogy mindenki ugyanannyit kapjon-e vagy a helyi fizetésekhez kell arányosítani. Az egyik multi 1998-as részvényprogramja mindenkinek 100 részvényre adott opciót, a juttatás jó árfolyam esetén néhány délkelet-ázsiai országban 10 évi fizetéssel ért fel.
Ha a társaság nem rendelkezik saját részvényekkel, mert például zártkörű részvénytáraság, kft. vagy részvénytársaság, de túl magas a részvények piaci értéke, esetleg az alacsony közkézhányad miatt nem tud részvényt adni, netán a részvényhígulás elkerülése érdekében nem akar újabb részvényeket kibocsátani, fantom részvényekkel is elérheti ugyanazt az eredményt, amit a részvényopciós programmal. A részvény értéknövekedésére vonatkozó jog (SAR) alapján a jog nyújtásának és a jog gyakorlásának napja között elért részvényárfolyam-növekedést fizeti ki a dolgozónak készpénzben.
Tóth Katalin