Egy a teljes szervezetre kiterjedő tudásmenedzsment-program átlagosan a társaság költségvetésének 5 százalékát igényli évente. Feltehetőleg a nagy nemzetközi tanácsadó cégek költik a legtöbbet - éves bevételük 6-12 százalékát - az információkban és a módszertanokban, illetve konkrét tanácsadási projektek során összegyűjtött tapasztalatok rendszerezésére és megosztására, valamint az ehhez szükséges IT-infrastruktúra kiépítésére. A Világbank ebben az összehasonlításban keveset költ tudásmenedzsmentre: működési költségeinek 4 százalékát.
A módszertanokra, projektekre és ügyfelekre vonatkozó ismeretek cégen belüli összegyűjtése, strukturálása és hozzáférhetővé tétele először a vezetési tanácsadó cégeknél merült fel a kilencvenes évek elején. Ezeknél azt szolgálják, hogy a legsikeresebb megoldások eljussanak a „frontvonalon” - konkrét projekteken - dolgozó munkatársakhoz is, a versenyszféra többi részében pedig a tudásintenzív iparágak térnyerésével terjedtek el. A tudásmenedzsmentről szóló óriási - és egyre növekvő mennyiségű - szakirodalomnak azonban meglehetősen kis része foglalkozik azzal, hogy ezek a projektek valójában működnek-e a gyakorlatban. E kevés tanulmány egyike - Davenport, DeLong és Beers munkája - 31 országban 24 különböző szektorban (bankok, termelés, olajipar, szoftvercégek, tanácsadó cégek) működő, kifejezetten tudásmenedzsmentre irányuló projektet vizsgált meg. Ezek a következő nagyobb területekre koncentráltak: tudásbázisok, információtárak felépítésére, a tudáshoz történő hozzáférés megkönnyítésére, illetve a tudás mint vagyoni eszköz menedzselésére. Miután a tudásmenedzsment gazdasági megtérülését nehéz számszerűsíteni és összehasonlítani más cégek hasonló adataival, a kutatók néhány új mérőszámot is kialakítottak a projektek értékeléséhez; a projekt rendelkezésére bocsátott pénzügyi és emberi erőforrások növekedése, a tudást tartalmazó adatbázisok méretének és használatának növekedése, annak a valószínűsége, hogy a projekt „túlélné” egy vagy több kulcsember kiválását, és néhány, a tudásmenedzsmentre vagy a szervezetre vonatkozó pénzügyi megtérülési mutatót. A vizsgált projektek alig több mint fele, 58 százaléka volt sikeres, 16 volt sikertelen, és 26 százalék esetében még nem lehetett eldönteni a sikeresség mértékét.
Tóth Katalin