A tudásintenzív iparágak megjelenése és a nehezen mérhető, de a cég jövőbeni teljesítményét alapvetően befolyásoló tényezők értékelése körüli bizonytalanság a General Electrictől (GE) az amerikai haditengerészetig szinte mindenhol ráirányította a felső vezetők figyelmét a tudásmenedzsmentre. Nemrég még a szakmai szolgáltatásokat nyújtó cégeken (tanácsadókon, könyvvizsgálókon, ügyvédeken, befektetési szakértőkön) kívül alig volt olyan cég, amely az egész vállalkozásra kiterjedően, stratégiai szinten foglalkozott volna ezzel, most - a Gartner Group tavaly novemberi felmérése szerint - az Egyesült Államokban a magánszektor nagy cégeinek 90 százaléka, a szövetségi kormány intézményeinek 40 százaléka foglalkozik a tudásmenedzsmenttel. A vélemények megoszlanak arról, hogy a mérlegekben hogyan jelenítsék meg az immateriális javakat (tudás, know-how-k, képességek, a vevők, a piacok és a konkurencia ismerete, a licencekben és a márkákban megtestesülő értékek); ezeket hogyan számolják el, és jelenítsék meg a nyilvános dokumentumokban, s milyen közös bázist alkalmazzanak az iparágak közötti összehasonlításnál.
A tudástőke a hagyományos tényezőktől teljesen eltérő eszköz (például a használat nem amortizálja), viszont mérése meglehetősen bonyolult. A kutatások intenzíven folynak, és máris számos módszertant dolgoztak ki a nem tárgyiasult eszközök értékelésére. A fejlődés egyik iránya a számviteli alapokból kiindulva alakít ki mutatókat a tudás és más immateriális javak értékelésére. A másik fő irány a nem számviteli adatokat is figyelembe vevő mutatószámrendszerből indul ki. Ennek alapja a Kaplan és Norton elméletéből kifejlődött és azóta széles körben alkalmazott menedzsmenttechnika, a balanced score cardok (BSC) használata. A kiegyenlített mutatószámok rendszere a pénzügyi adatokon kívül három másik egyenlő súlyú dimenziót, a működési folyamatokat, a vevői oldalt és piaci kapcsolatokat, valamint a humán tőkét (az egyének és a szervezet innovativitását, tanulási és alkalmazkodóképességét, azaz a szervezeti tanulást, a felhalmozott tudást és know-how-t) is figyelembe veszi.
Erre az alapra épül a „láthatatlan" eszközöket is figyelembe vevő mérleget megalkotó Karl Erik Sveiby intangible assets monitor módszere, valamint Edvinson és Malone intellektuálistőke (intellectual capital)-elmélete és a Knowledge Associates know-net módszertana is, amelyet a Molnál és a jövőben várhatóan más magyar és közép-európai cégeknél is bevezetnek.
A GE és a Bank of America tapasztalatai szerint az intellektuális tőkemenedzsment net-alapú technológiával való ötvözésének termelékenységnövelő hatása 7 és 20 százalék között van. A legtöbb cég a teljes szervezetre kiterjedő komplex tudásmenedzsment- programok indítása előtt kisebb projektekkel kezdi. Ha ezeket a cég tudásmenedzsment-programjában összeolvasztják, a befektetések viszonylag gyors megtérülését (ROI) tapasztalják, a „normális evolúció" révén kialakuló tudásmenedzsment-projektek eredményeinek beérése azonban időigényes, 18-36 hónapot vesz igénybe a megtérülés. „Sokszor azért nehéz meggyőzni a résztvevőket és a felső vezetést az erőforrások biztosításáról, mert sok munkaórát és pénzt kell befektetni, miközben az eredményt még hosszú ideig nem látják" - mondta Szelecki Zsolt, az Inside elnöke. A tudásmenedzsment-projektek hatékonyságának mérésére a Gartner Group olyan mutatók bevezetését javsolja, amelyek a tudásmenedzsment-projekt megtérülésének ROI- mutatójának tényezői lehetnek: új stratégiai vevők (ügyfelek) megszerzése, a nagy értékű megrendelések számának növekedése. A legtöbb iparágban stratégiai szinten a legnagyobb hozzáadott értéket termelő folyamat hatékonyságán mérik a tudásmenedzsment bevezetésének megtérülését. A pénzügyi szolgáltatásoknál ilyen mutató a termék piacra jutási idejének (time to market) lerövidülése, az olaj- és gázipari kutatásoknál az első sikeres kitermelésig eltelt idő csökkenése, a gyógyszeriparban a gyógyszer bejegyzéséig eltelt idő rövidülése, üzleti szolgáltatásoknál az elnyert megbízások és az ajánlattételek arányának javulása.
Tóth Katalin