A tanácsadás területére, a stratégiai, szervezeti és menedzsmentkérdés vizsgálatába a bankok általában a hitelezési és más kockázati ügyleteknél mennek bele. Ahol a kockázat mértékét alacsonyabbnak ítélik, ott egészséges önmérsékletet tanúsítanak, és csak akkor adnak tanácsot, ha az ügyfél igényli a beavatkozást - mondta Szülek Andrea, az MKB főosztályvezetője.
A gyakoribb eset viszont, hogy kockázatos hitelek esetén a bankok - gyakran kényszerből - beszállnak a valódi tanácsadásba is. Miután - különösen a közepes és kisebb vállalatok hitelezésénél - a bankok árrése egy 100 millió forint nagyságrendű hitelnél nem fedezné külső tanácsadó bevonását, a hitelező bank vállalatfinanszírozási munkatársai saját maguk, a hitelezés költségein belül oldják meg a problémát. Az átlagosnál kockázatosabb a hitel, ha a vállalkozás hosszabb lejáratra nagyobb összeget vesz fel, ha új tevékenységbe kezd, esetleg felvásárol más cégeket. Ilyen esetekben már a hitelfolyósítás előtt megnézik, hogy rendelkezik-e a cég megfelelő szakemberekkel, a létszámnövekedésnek milyen szervezeti hatásai lesznek, milyen az ügyvezetők felelősségi rendje. A hitelfolyósítás feltétele lehet például, hogy a főkönyvelő mellett egy önálló pénzügyi vezetőt is alkalmazzon a cég. Ha a hitelfelvételkor készített üzleti terv nem teljesül és likviditási nehézségek jelentkeznek, de fizetési problémák még nincsenek, akkor a finanszírozó bank már kényszerhelyzetben van. Teljes cégátvilágítást végez, megvizsgálja az ügyfél beszállítóit, a cég könyvelési és vezetési információs rendszerét. Sok kisebb cégnél például nem készülnek heti cashflow-előrejelzések, amíg a bank elő nem írja számukra. Ha közepes nagyságú, 1-3 milliárdos forgalmú, 30 főnél többet foglalkoztató társaságok esetében odáig fajul a helyzet, hogy a banknak már hitelfelmondási jogosultsága van, de az ügyfél nem rosszhiszemű, a bank beavatkozása jogos és gyakran elkerülhetetlen (30 fő alatti vállalkozásoknál a bankok inkább megpróbálnak nem beavatkozni). A bank áttekinti a költségcsökkentés lehetőségét: nem finanszíroz-e a cég a szükségesnél nagyobb árukészletet, nem túl széles-e a termékválaszték, költséghatékonyak-e az értékesítési csatornák, illetve vannak-e olyan vevők, ügyfelek, akiknek kiszolgálása veszteséges. Az ügyfél ilyen helyzetben köteles elfogadni a hitelező javaslatait, és átvészelheti a likviditási krízist, de végső esetben a vállalkozás vagy egyes üzletrészeinek eladása is szükségessé válhat ahhoz, hogy a hitelfelvevő kimenedzselje magát a krízisből és a bank is a pénzéhez jusson.
A kritikus pont a középvállalatok növekedése, amikor egy-két fős vállalkozásból 30-80 főt foglalkoztató céggé növi ki magát, és már nem elég a céget felépítő vezető egyszemélyi irányítása. Középvezetők is kellenek és ki kell alakulniuk az egyes funkcionális területeknek. Két vagy több személy által vezetett, illetve korábban már létező termelési bázison létrejött vállalkozásoknál ez kevésbe kritikus, mint az egy vezetőre épülő cégeknél. Gyakori eset, hogy amikor a cégnek már van pénze beruházni, az egyszemélyes vezető kissé „elszáll”, meg akarja spórolni a fővállalkozókat, és miután minden idejét a beruházásra fordítja, a projekt ideje alatt elhanyagolja a cégvezetést és csökken a cash flow.
Tóth Katalin