Eljött-e az infláció nélküli növekedés kora?

A makrogazdasági statisztikai adatok tanúsága szerint az új gazdaság immár kilépett a vállalati legendák köréből, a technológiai fejlesztésekbe éveken át befektetett óriási tőkemennyiség kezd megtérülni, és az e-businessbe bekapcsolódó cégek számának növekedésével a hatás szétterjed a gazdaságban. A termelékenység növekedési üteme az 1973. évi 1,75-ról 2,75 százalék fölé emelkedett. A mezőgazdaság adatait nem tartalmazó termelékenységi mutató négy éve tartó növekedése túl hosszan tart ahhoz, hogy a véletlenek puszta egybeesésének tudják be. A kétkedők szerint a hatékonyságnövekedés csak a gazdaság 10 százalékát kitevő high-tech cégekre terjedt ki, amelyeknek éves termelésnövekedése 40 százalék feletti, a "régi gazdaság", a hagyományos termelő és szolgáltató ágazatok termelékenysége viszont változatlanul 1,75 százalékkal növekszik évente. A "régi" és az "új" gazdasághoz tartozó cégek közötti határ azonban elmosódóban van.
A cégek közötti (B2B) internetkereskedelem szinte minden iparágban lefaragja a költségeket, a kereskedőcégek a vásárlóknak közvetlenül értékesítő web-oldalakat nyitnak, a multinacionális gyártó cégek maguk is létrehozzák kockázati tőkealapjaikat, a "régi" és az "új" cégek egyesülnek, sőt a nagy piaci kapitalizációjú újak egyre gyakrabban vásárolnak fel náluk sokkal nagyobb jegyzett tőkéjű és forgalmú "old economy" vállalatokat. Az AOL-Time Warner-fúzió látványos precedenst teremtett. Az internetes cégek felismerték, hogy a jövőben a tartalomszolgáltatás hozza a nagy bevételt.
Az információtechnológia fejlődése nem az egyetlen oka az amerikai gazdaság gyors növekedésének. Ha így lenne, akkor más, fejlett technológiával rendelkező országok is hasonló növekedést produkálnának, de nem így van. Az amerikai GDP-növekedés kétharmadát a termelékenység növekedésének, egyharmadát a munkaerőpiac rugalmasságának tulajdonítják. A munkanélküliség a természetes rátának nevezett 4 százalék közelében van, ennek ellenére a magánszektorban a jövedelmek - részben a részvényopciók terjedése miatt - mindössze 3,3 százalékkal nőttek. Az új gazdasági modellben átalakultak a vállalatfinanszírozás technikái is. A kockázati tőkebefektetők, a nyugdíjalapok és az életbiztosítók sok száz millió dollárt mozgatnak a piacon. A bőségesen rendelkezésre álló kockázati tőke megteremtette a hiányzó láncszemet a céget alapító tulajdonosok magánbefektetéseiből finanszírozott indulás és a nyilvános részvénykibocsátás között. Az USA-ban öt évről egy évre csökkent az a idő, ami a cég alapítása és a kockázati tőkebefektetők bevonása között eltelik. 1993 előtt a kockázati tőkealapok nagyjából állandó nagyságú, 3-5 milliárd dollárt fektettek be évente, 1998-ban már 25, 1999-ben 40 milliárdot. S a befektetők köre jóval szélesebb. Az új tőzsdei részvénykibocsátásokból származó források 1994-ben 28 milliárd dollárra rúgtak, 1999-ben 70 milliárdra. Az elemzők azonban figyelmeztetnek, hogy a fogyasztás nagysága és a kereskedelmi mérleg hiánya veszélyes mértékű, a technológiai papírok még mindig túlértékeltek, és a 4,5 százalék feletti GDP-növekedés túlterjeszkedett az új technológia által kibővített gazdasági alapokon, aminek jó esetben sima landolás, rossz esetben elhúzódó recesszió lesz a vége.