Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gyakorlatilag egyetemista kora óta nemzetközi közegben dolgozik. Ez véletlenül alakult így vagy tudatos döntés nyomán?
n Nagyon korán elhatároztam, hogy legalábbis európai, vagy ha lehet, világszinten tevékenykedő vállalatnál helyezkedem el. Ezt szolgálta az is, hogy 1988–89-ben egy az akkori NDK-ban lévő egyetemre jelentkeztem. Gimnazista koromban kézilabdázóként, illetve matek- és fizikaversenyek résztvevőjeként sokat utaztam, így módomban állt kapcsolatokat teremteni olyanokkal, akik más nyelven beszéltek, mint én, és meg kell mondanom, kifejezetten megszerettem ezt a szituációt. Kihívásnak tekintettem, de inspirált is, hogy más szemével is felmérjem a történéseket, s az enyémtől lényegesen eltérő nézőpontból is rálátást szerezzek a világ dolgaira. Foglalkoztatott a gondolat, hogy olyan egyetemet keressek, például Magyarországon, amelyen a tanulás mellett egyenrangú elfoglaltságként sportolhatok is, de ebben egy sérülés megakadályozott. Ezért egyedül maradt az életemben az informatikusi pálya, és már csak szabadidőmben sportolok.
n Szlovákia a nyolcvanas években zártabb hely volt, mint Magyarország. Ennek ellenére eljutott önhöz az akkori technológia?
n Ezzel kapcsolatban ugyanaz volt a helyzet, mint Magyarországon: többé-kevésbé legális úton mindenhez hozzá lehetett férni, ami a nyugat-európai boltokban kapható volt. Akit éppen ez érdekelt, az megszerezhette a Spectrumokat, Commodore-kat és más ketyeréket. Ez tehát nem állt akadályként előttem, az már inkább, hogy az említett németországi egyetemre óriási volt a túljelentkezés, így nagyon keményen kellett hajtanom, hogy bekerüljek a felvettek közé. Bizonyítási vágyam és – nem titkolom – kalandvágyam azonban elég erős volt ahhoz, hogy elérjem e célomat.
n Mostani munkája alapján akár közgazdász is lehetne. Ehhez képest nem volt nagyon szakmacentrikus az a képzés, amit egyetemistaként kapott?
n Az ilmenaui műszaki egyetem valóban „száraz” informatikusi képzést nyújtott, abból azonban nagyon magas szintűt, hiszen ez az egyetem az egyik legjobb ilyen típusú felsőoktatási intézmény mind a mai napig. A kilencvenes évek elején, amikor én oda jártam, egymás után jelentek meg az új technológiák, amelyeket igyekeztünk követni. Ezért aztán igen széles spektrumú programozói, hardver- és szoftverismereteket szereztem, amelyek a mai napig jó alapokat szolgáltatnak a munkámhoz.
n Ha megnézzük azoknak a cégeknek a listáját, amelyeknek tanácsadóként dolgozott, akkor nem derül ki, hogy ön voltaképpen az informatikusi szakma mely ágát műveli. Van speciális szakterülete?
n Nincs, és ez nem véletlen, hiszen már egyetemistaként sem szorosan vett informatikus szakemberként, például programozóként akartam dolgozni, hanem tágabb értelemben vett fejlesztőként. Ezt a lehetőséget igazából a Qualysoftnál betöltött pozícióm hozta el számomra, itt ugyanis egy it-megoldásokat szállító vállalkozás kínálatának folyamatos felülvizsgálatáért, korszerűsítéséért vagyok felelős. A cégünk ugyanis nem pusztán a hozzá forduló ügyfelek által megfogalmazott igények kiszolgálását tekinti feladatának, hanem azt is, hogy az új technológiák birtokában folyamatosan ötleteket adjon a potenciális megrendelőknek, milyen új megoldásokkal javíthatják a gazdálkodásukat.
Ehhez kiindulópontot jelent, hogy a Qualysoft sokféle ügyfélkörének sokféle megoldást kínálunk, ám éppen ezért látjuk azt is, hogy az eközben alkalmazott technológiáink tudása miként tágítható ki, miként szolgálhatja a legkülönbözőbb ágazatokban tevékenykedő cégek céljait. A portálmegoldások, a speciális adatbázisok tipikus példái annak, hogy amire az ipar egyik ágában szükség van, az ötletet adhat egy másik ágazat cégeinek is, azaz a technológia segítségével mintegy átemelhetők a jó megoldások egyik szektorból a másikba. Annyit azért el kell mondanom megszorításként ehhez, hogy a cégem a távközlésből, a pénzintézetek köréből, illetve az ipar területén a nehéz- és olajiparból szerzi ügyfeleit.
n Gondolom, az ötletadás azért nem jelenti azt, hogy a mérnökök mondják meg, mi lenne jó a vevőnek...
n Természetesen nem erről van szó. Ha egyszerűen akarok fogalmazni akkor azt mondhatom, hogy üzletfejlesztési stratégaként három tényező összehangolásán dolgozom. Az egyik a felhasználók oldala, a vásárlók igényeinek számba vétele. Az ügyfeleink a hatékonyságukat javító megoldásokat várnak az informatikától, mégpedig olyanokat, amelyeket teljes nemzetközi hálózatukon tudnak használni. A második tényező a technológia, amely fejlődik, s ezzel mindig újabb és újabb lehetőségeket teremt a vállalati folyamatok támogatására, a harmadik pedig az informatikai szolgáltató, amely keresi a lehetőséget kínálata bővítésére. A feladatom az, hogy előre lássam, hogyan fogják használni a vállalatok a közeljövőben, illetve öt-tíz év múlva az informatikát és ebben milyen támogatást kaphatnak a technológiák szállítóitól.
n Ha szabad így kérdeznem, mi az aktuális divat a vállalati informatikában?
n A jelen és közeljövő talán két legfontosabb technológiája az alkalmazásintegráció és a szolgáltatásorientált architektúrák (SOA) alkalmazása. Az előbbi a bonyolult üzleti folyamatok automatizálására, és ezzel felgyorsítására kínál lehetőséget – ilyen lehet például az olajiparban a finomítási folyamat irányítása, illetve a pénzügyi szektorban a hitelbírálatok standardizálása –, a SOA pedig kézhez állóvá teszi a most még sokszor nehézkes, sok alkalmazott mumusaként szereplő informatikát. A jövő talán legnagyobb dobása a web 2.0 néven ismert új üzleti alkalmazások megjelenése lesz. Ezen belül az egyik legérdekesebb lehetőség a portálok interaktív jellegének megerősödése, azaz az, hogy a felhasználó aktívan hozzájárul azok tartalmához, nem egyszerűen olvassa, nézi az elé kerülő szöveges és képi információkat. Sok szempontból ma még nem tudjuk, milyen módosulást hoz a vállalati informatikában az internet funkcióinak szélesedése párosulva az adatrögzítés és az adatbázisok elérésének könnyebbé válásával, illetve a nagy sebességű adatátvitel egyre elterjedtebbé és a hozzáférési lehetőségek egyre sokoldalúbbá válásával.
n Akkor nem is látják előre, hogyan alkalmazzák majd a vállalatok az informatikát öt év múlva?
n Természetesen van fogalmunk arról, hogyan fog festeni ebből a szempontból a jövő vállalata. Ezt szakmai munkával, ha tetszik, elméleti kutatásokkal is alá tudjuk támasztani, de persze abból is következtethetünk erre, hogy mibe ruháznak be napjainkban a cégek. Nem fekete doboz a jövő.
n A munkája nyilván erősen leköti. Van valamilyen „külföldi” módszer arra, hogy összehangolja ezt négy gyermek nevelésével és a hobbijaival? Mert idehaza nem látszik megoldhatónak ez a feladat.
n Vannak logisztikai kihívások, ez kétségtelen, hiszen tényleg jelentős mértékben lekötnek a feladataim. Maga a munka annyiban eleve kárpótol az elvesztett szabadidőért, hogy azzal, amit most csinálok, nagyon elégedett vagyok, hiszen éppen olyasmivel foglalkozhatom, amivel mindig is akartam. Emellett a sportolást nem hagytam abba, de annak örülök a legjobban, hogy ebbe a családom is bekapcsolódott: a lányommal együtt lovagolok, a 10 éves fiam „komoly focista”, de szoktunk együtt kerékpározni, kirándulni is. Ugyanakkor mindezek mellett ma már nem jut időm másik hobbimra, az antik bútorok gyűjtésére és készítésére.
