Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vezetékes telefontarifák összehasonlításával is foglalkozó OECD idei kiadványában és az EU Bizottsága által 2004-ben kiadott tanulmányban Magyarországot a drágább országok között tűntetik fel. Az alapvető probléma azonban az – amit a 10. riport is elismer –, hogy a közzétett számadatok nem a fogyasztók által elérhető legolcsóbb díjakon alapulnak. A tanulmányokban szereplő átlagos havi telefonálási díjak nem veszik figyelembe sem a versenytársak által ajánlott szolgáltatóválasztással elérhető kedvezőbb ajánlatokat, sem az inkumbens szolgáltatók által kínált kedvezményes díjcsomagokat. Tovább rontja a képet a hibás számítás: az OECD-riport Magyarország esetében bruttó előfizetési díjakat vesz alapul a nettó díjak helyett. Így semmiféle következetést nem lehetne levonni az összehasonlításból, még akkor sem ha – az egyébként rosszul kalkulált – magyar díjak helyesen szerepelnének benne.
Fontos megemlíteni, hogy a T-Com által nemrég bevezetett Favorit vagy akár a régebbi Csevegő, Sokatmondó, Felező díjcsomagok is sokkal kedvezőbb díjú telefonálást biztosítanak, mint a Bázis díjcsomag, melynek díjait az összehasonlításokban figyelembe vették.
Az OECD Communications Outlook csak a vásárlóerő-paritáson készült összehasonlítások ábráit mutatja be. Az OECD által készített vásárlóerő-paritás az egyes nemzeti GDP-k összehasonlítását segíti azáltal, hogy meghatározza, mennyire tér el az egyes országok árszínvonala. Az árszínvonal eltérését az adott országokra jellemző fogyasztói kosarak árából kalkulálják ki. Amennyiben egy országban alacsonyabb az árszínvonal 50 százalékkal, mint egy másikban, az összehasonlításban az olcsóbb ország telefondíjait 50 százalékkal növelik, hogy kiszűrjék az árszínvonal-különbségek okozta eltérést. Ez a módszer azonban egy-két szolgáltatás ár-összehasonlítása esetén hibás következtetésekhez vezet, mivel az árszínvonal egy fogyasztói kosárban szereplő több termék és szolgáltatás súlyozott átlagából alakul ki.
A fenti két tanulmányban szereplő összehasonlítások az OECD által készített fogyasztói kosár alapján készültek. A kosár évi 1200 belföldi vezetékes – ebből 82 százalék helyi vagy helyközi I. irányú –, 120 mobil- és 72 nemzetközi hívást tartalmaz, továbbá figyelembe veszi még az előfizetési, a csatlakozási és az átírási díjat. A hívások 36 százaléka csúcsidejűként, míg 64 százaléka a kedvezményes időszakiként kerül a képbe. A lakossági díjak összehasonlításánál továbbá bruttó díjakat vesznek figyelembe, és mivel Magyarországon az EU-országok közül az egyik legmagasabb az áfa, ez is növeli a magyar díjak szintjét. A fenti feltételekkel elvégezve a számítást a magyarországi díjak minden esetben alacsonyabbak, mint az összehasonlítások által – mind a 10. Implementációs Riportban mind az OECD Communications Outlookban – feltüntetett díjak.
Az alábbi ábrák alapján látható, hogy a magyarországi díjak típusonkénti összehasonlítása esetén azok nem számítanak kiugróan magasnak, annak ellenére, hogy ezek a díjak is a 10. riportból származnak és mindenhol itt is a Bázis díjcsomagot veszik alapul. Az EU 25 tagállamával összehasonlítva a fő díjtípusok a középmezőnyben találhatók, egyedül a belföldi távolsági díjak esetén tartozik Magyarország a magasabb díjú országok közé.
