Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nemrégiben egy osztrák síversenyző „bevallotta”, hogy edzés közben walkie-talkie-val tartja a kapcsolatot edzőjével és csapattársaival. Az eset azért érdekes, mert ez a fajta társalgás inkább a taxisokra, teherautó-sofőrökre, házhoz szállítást végző, az utca porát magukon hordó motorosokra és biciklistákra, valamint építőipari szakikra jellemző, s ezért bizonyos körökben cikinek tartják a „brékózást”. Az Alpok síkos lejtőin a mobiltelefon-hálózatok egy speciális alkalmazását, az úgynevezett push-to-talk (PTT) technológiát használják a sportolók. Ennek lényege, hogy a zsebtelefonokon van egy gomb, amelynek megnyomásával a felhasználók meghatározott körében úgy működnek a készülékek, mint egy walkie-talkie: amíg valaki nyomva tartja ezt a gombot, addig ő beszélhet és mindenki hallja, amit mond, majd más veheti át a szót. A mobilszolgáltatók szeretnék megváltoztatni a „brékózás” rossz imázsát, mivel olyan technológiai lehetőséget látnak a PTT-ben, amiből hasznot húzhatnak. „A PTT kiváló termék, amely sok új felhasználási lehetőséget hordoz magában” – idézi a Financial Times Hannes Ametsreitert, a GPRS-hálózatán 400 ilyen felhasználót kiszolgáló Mobilkom Austria marketingmunkatársát. A szakember elsősorban a vállalatok és a fiatalok érdeklődésének felkeltésére gondol.
Az üzleti szféra rábeszélése a dologra ugyanakkor nem lesz könnyű menet. A vezető beosztású és a fehérgalléros beosztott dolgozók körében iszonyú erős az ellenállás a kékgallérosok „műfajának” tartott walkie-talkie-zással szemben. Egy 2003-as felmérésből, amelyet a Telephia piackutató végzett vállalati döntéshozók körében, az derült ki, hogy mindössze hét százalékuk tervezte PTT-szolgáltatás igénybevételét cégénél másfél éven belül. 2004 valamivel jobban sikerült a „brékótechnológiának”: több vállalatnál is sikeres PTT-kísérletek folytak és a korábbinál jóval több készülékgyártó dobott piacra a megfelelő gombbal ellátott telefont. Az operátorok elszántsága pedig, ha lehet, még tovább nőtt: a PTT lehetőséget nyújt a számukra arra, hogy növeljék a beszédforgalmat. „Minthogy a beszéd hozza a bevételek 90 százalékát (a mobilkommunikációban), felejtsük el az adatszolgáltatásokat – növeljük a beszédbevételt” – ajánlja Bruce Lawler, a PTT-technológiák forgalmazásával foglalkozó Kodiak Networks üzletfejlesztésért felelős elnökhelyettese. A walkie-talkie tipikus „irodai felhasználása” az olyan körkérdések lebonyolítása, mint például: „Olvasta valaki a reggeli e-mailemet?” Emellett benne rejlik a lehetőség a munkatársak állandó virtuális jelenlétére a közös munkában, függetlenül attól, hogy fizikailag éppen hol vannak. A Kodiak ennél tovább is megy, és rendelkezésre állásról beszél: például vezetés közben valaki bekapcsolva hagyhatja „brékóra” állított mobilját, hogy azon hallja, miről beszélnek a többiek, illetve hogy adott esetben – csakis közlekedési lámpánál állva persze – reagáljon a hallottakra.
A PTT legnagyobb baja, hogy egyelőre minden ilyen rendszer egyedi, ennek megfelelően az egyikhez tartozó mobilosok nem tudnak walkei-talkie-zni a másikhoz tartozó felhasználókkal. Az Open Mobile Alliance (OMA) szakmai szervezet dolgozik az interoperabilitás szabványain, ám ezek 2005 vége előtt nem készülnek el. Míg a nagyvállalatok enélkül is elboldogulnak, mert megéri nekik saját „brékóhálózatot” létrehozni, a kisvállalkozások és a családi felhasználók megnyeréséhez szükség van az OMA standardjain alapuló, „dobozos” PTT-kre.
