Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A digitális tartalomfejlesztésben jártas, a pedagógiai és az informatikai tudást ötvözni képes szakemberek, illetve az állami szereplők és a digitális tartalomfejlesztők közötti párbeszéd hiánya a magyarországi e-learning-piac legfőbb gyengesége – hangzott el a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) által összehívott „Lehet-e kettőből egy, avagy szükséges és lehetséges-e a tartalomcsere a magyarországi e-learning-piacon?” című kerekasztal-beszélgetésen.
Egy-egy sikeres e-learning-projekt megvalósításához alapvetően háromféle kompetencia szükséges – mondták el a tartalomszolgáltatók képviselői: az egyik résztudást a pedagógusok képesek nyújtani, ők értenek a digitálisan megalkotandó tudásanyag szakmai prezentálásához, a tanításhoz. A munkacsoportban helyet kell kapniuk az informatikához értő technológiai tudással rendelkező szakembereknek. A piacon a fenti két kategóriához tartozó szakemberből nincs hiány. Ugyanakkor szükséges egy harmadik típusú szakértelem felvonultatása is, mégpedig a két területet összekötő szereplők közreműködése, azoké, akik értenek az e-learning-tananyagok hatékony kialakításához. Ezek a szakemberek ismerik a digitális tartalmak felhasználhatóságának kritériumait és a felhasználási szokásokat. Ilyen típusú szakember kevés van Magyarországon, és hosszabb távon komoly versenyhátrányt jelenthet, hogy nincs olyan szakképzés sem, ahol ezt a fajta tudást el lehetne sajátítani. Ennek a tudásnak az oktatására már csak azért is szükség lenne, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a projektek, ahol ezt a típusú szakértelmet nélkülözni voltak kénytelenek a résztvevők, szinte kivétel nélkül bukással végződtek.
A szakmai szervezetek és az érintett állami szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy szükséges lenne a felek közötti párbeszéd és koordináció erősítése; a piaci szereplőknek jelenleg rendkívül kevés információjuk van arról, milyen új elképzeléseken dolgoznak a terület illetékes hivatalainak apparátusaiban, pedig ezek a tervezetek nagyban befolyásolják majd az ő piaci működésüket is. A szabályalkotók a megfelelő párbeszéd híján nem jutnak adekvát visszajelzésekhez a piaci szereplők részéről, nem ismerik meg kellő mértékben a piacon működő tartalomszolgáltatók és tartalomfejlesztők igényeit és a legtöbb esetben nem értesülnek a pozitív piaci fejleményekről, sikertörténetekről sem, pedig ezek tanulságait bele tudnák építeni a készülő tervezetekbe.
A beszélgetés során elhangzott, hogy az oktatási tárca mérlegeli az úgynevezett digitális lojalitás eszközének kidolgozását és bevezetését. A néhány külföldi országban már működő program keretében a digitális tartalmakat aktívan használó pedagógusok valamilyen formában krediteket generálnának a maguk vagy az iskolájuk számára. A kreditrendszerben gyűjtött virtuális pontokért pedig újabb – egyébként fizetős – digitális tartalmakhoz juthatnának hozzá. Ez további piacot teremtene a digitális tartalmak fejlesztése számára, hiszen mind a tanárok, mind pedig a tartalomszolgáltatók arra lennének ösztönözve, hogy minél több, minél magasabb színvonalú digitális anyagot használjanak.
