Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Korábban csak a vezetékes távközlési cégek, míg mostanában már a mobiloperátok is célpontjaivá váltak a szervezett bűnözés csalásainak, szélhámosságainak és pénzmosási manővereinek. Egy részük oly módon, hogy bűnöző csoportok kezébe kerül, más részük pedig azzal, hogy az előbbiekkel köt üzleteket. Szakértők szerint ma már ez a jelenség az egyik legfőbb oka az iparág társaságainál jelentkező bevételkieséseknek. A brit Analysys tanácsadó megpróbálta számszerűsíteni ezt a veszteséget, és azt találta, hogy a csalások miatt jövedelmük két százalékát vesztik el, azaz 20 milliárd dollárt fognak bukni a világ távközlési cégei az idén. Az ilyen bűnözés elleni biztonsági szolgáltatásokkal foglalkozó, és a felmérést megrendelő brit Azure Solutions elnökhelyettese Dave Woods úgy véli: „az operátorok üzleti kapcsolataiban előforduló csalások gyorsan szaporodnak, és a távközlésben véghajtott bűntények nyeresége sokszor más bűncselekmények anyagi alapjául szolgál” – írja a Financial Times.
Az Azure – amely egyébként a British Telecom részlegéből vált önálló vállalkozássá – „keresztkapcsolat” és „Simbox” néven tartja számon a két legjellemzőbb visszaéléséi módszert. Az első lényegét a következő példával világíthatjuk meg. Egy egyesült államokbeli távközlési vállalkozás megvásárol egy adag transzatlanti átviteli időt adott percdíjért, úgy tüntetve fel a költségeket könyveiben, mintha ezért beszédátvitelt közvetített volna az Atlani-óceán alatti kábeleken. Ehelyett azonban a felhív néhány saját tulajdonában lévő szolgáltatót, amelyek chetelést és más a beszédtovábbításnál sokkal olcsóbb tevékenységet végeznek a megvásárolt átviteli kapacitás felhasználásával. E cégek birtokosaként azután elszámolja a magasabb percdíjakat – amelyekkel szemben a töredékükre rúgó kiadások állnak –,a különbséget pedig bezsebeli.
A Simbox csalásban körülbelül száz a mobiltelefonokban használt, normál SIM-kártyát használnak fel arra, hogy bizonyos hívásokkal megkerüljék a vezetékes hálózatokat, miközben a dolgot úgy számolják el, mintha ezt nem tették volna. A csaló távközlési operátor átvezeti a vezetékes hívásokat a Simboxon, amelyek ezután úgy jelennek meg a „túloldali” mobilszolgáltatónál, mintha mobilhívások lennének, amiért a szélhámos társaságnak – látszólag mobil-mobil kapcsolatról lévén szó – kevesebbet kell fizetnie. Eközben ő a hívónak a magasabb, a vezetékesről–mobilra tarifát számlázza ki.
A távközlési vállalatokat viszonylag könnyű felhasználni pénzmosásra is. Woods a következő példát hozza erre. Ha egy kelet-európai bűnbanda jelentős mennyiségű kábítószert értékesít Nagy-Britanniában, és haza akarja menekíteni a bevételt, akkor elég megvásárolnia egy rakás előre fizetéses mobiltelefont a szigetországban, majd ezekkel kelet-európai számokat hívogatni. Az operátor az ezek nyomán nála generált forgalom utáni bevétel háromnegyedét átadja a hívott távközlési vállalatnak, amely – hogy, hogy nem – minden bizonnyal az érintett gengszterek kezében van. Szemben a keresztkapcsolatos csalásokkal, ez a fajta pénzmosás a becsületes távközlési operátoroknak is nagyon jó üzletet jelent – teszi hozzá a szakember.
Napi Informatika
Keretes:
Az egyéni felhasználókat megkárosító módszerről számol be Hitesh Patel, a KPMG biztonsági szakértője. Ebben a gyanútlan felhasználó, miután kapott egy SMS-t, hogy nyert valamit, felhív egy különleges telefonszámot. E kapcsolat során a távolból átprogramozzák a készülékét, minek következtében azon keresztül a tudta nélkül nemzetközi hívásokat lehet lebonyolítani. A dolog akkor derül ki, amikor az illető megkapja csillagászati összegről szóló havi számláját.
