Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Van egy olyan történet, amely még az informatika világának túlfűtött személyiségektől és népmesékbe illő sztoriktól hemzsegő legendáriumából is kiemelkedik: hogyan puskázta el a lehetőséget Gary Kildall, hogy CP/M operációs rendszere szabvánnyá váljon az asztali számítástechnikákban, elsőként az IBM PC-in, és hogyan ragadta meg ezt az esélyt Bill Gates a DOS-szal. A szakmai körökben terjedő történet lényege szerint Kildall azért bukott el, mert amikor az IBM-esek felkeresték, hogy tárgyaljanak szoftvere megvételéről, éppen repülőtúrán volt, és ezért nem találkozott velük. Így állapodtak meg végül Gatesszel, s így lett ő és nem Kildall a világ leggazdagabb embere.
Egy nemrégiben megjelent könyv, a They Made America 226 oldalon keresztül foglalkozik ezzel a sztorival, mégpedig új forrás, az 1994-ben, 52 évesen elhunyt Kildall kiadatlan visszaemlékezései alapján megközelítve a történteket. Bár a próbálkozás felemásra sikerült, hiszen sem a Microsoft vagy Bill Gates, sem az IBM nem vállalta, hogy elmondja a maga igazát, azért a könyv szerzői és a Business Weeknek a kötet nyomán kutatásba kezdő munkatársai is találtak megszólalókat: Kildall ismerőseitől kezdve volt IBM-esekig több forrásra is rábukkantak. Ennek alapján a következőképpen hangzik a nevezetes történet.
Az IBM hétpecsétes titokként kezelt újdonságán, az asztali számítógépen dolgozó szakértők egy csapata 1980 augusztusában felkerekedett, hogy megszerezze a berendezés azon részét, amelyet nem sikerült kifejleszteniük: a minden szoftveralkalmazás alapjaként futó operációs rendszert. Először Bill Gateshez fordultak, aki elküldte őket Gary Kildallhoz, utóbbi ugyanis CP/M néven kifejlesztett egy megfelelő szoftvert. Ez egy hardverfüggetlen operációs rendszer volt, amelyet bármely géphez felhasználhattak. Az IBM-esek fel is keresték a kaliforniai Pacific Grove-ban található Digital Research Inc.-t (DRI), Kildall megszállott „komputerhippiket” foglalkoztató vállalkozását, és ott vagy találkoztak Kildall-lal vagy sem, vagy megállapodtak vele a program licenceléséről vagy sem – ez az amire mindenki másként emlékszik. Egy aznap vele repülő munkatársa szerint Kildall délután találkozott az IBM-esekkel, a kék rózsás cég egyik volt szakembere, aki tagja volt az utazó csapatnak, úgy emlékszik, beszélt a feltalálóval, de nem kötöttek megállapodást. Végül is az IBM-es „delegáció” újból Gatesnél kötött ki, aki tudta, hogy egy a Seattle Computer Co.-nál dolgozó mérnöknek, Tim Patersonnak van egy QDOS nevű operációs rendszere. Ajánlatot tett neki, aminek nyomán ötvenezer dollárért övé lett a szoftver. Némileg javított rajta, majd DOS néven elkezdte licencelni az IBM-nek.
Kildall egy évvel később vette észre, hogy a DOS fut a PC-ken, amin igencsak dühbe gurult, ugyanis a DRI egyik fejlesztője kiszúrta, hogy az lényegében azonos a CP/M-mel. A felfedezés nyomán először Gatesszel volt egy hangos anyázással tarkított beszélgetése egy seattle-i kávézóban, majd összeakasztotta a bajszát az IBM-mel is, azonban nem tudta érvényesíteni szerzői jogait, mert akkoriban mindössze egyéves volt a szoftverekkel kapcsolatos copyright törvény, és ezért nem volt egyértelmű, mi minősül lopásnak és mi nem. Manapság bármely bíróság simán megítélné a jogsértést – vélik szakértők –, akkor annyit sikerült elérni, hogy az IBM kínálni kezdte PC-ihez a CP/M-et is, ám míg Gates a DOS-ért licencenként 40 dollárt kért, Kildall a CP/M-ért 240-et. Tudjuk, mi lett ennek a különbségnek az eredménye...
Kildall szerint az egészet az IBM agyalta ki, hogy a lehető legolcsóbban megszerezze az akkoriban gyakorlatilag standardnak tekinthető operációs rendszert, ám még legjobb barátai is belátják, hogy ő is elkövetett számos hibát. Például nem fejlesztette ki időben a CP/M 16 bites változatát, ami lehetővé tette, hogy Paterson megelőzze e téren. Másrészt túl magas licencdíjat kért.
K. S.
