Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Igencsak ritka dolog, hogy a világ egyik vezető vállalatának feje a nyílt színen térdre boruljon hallgatósága előtt, ily módon kérve bocsánatot cége híveitől, hogy egy beígért terméket nem dobnak piacra. Ezt tette Craig Barrett, az Intel Corp. vezérigazgatója nemrégiben egy konferencián, tréfával próbálván elvenni az élét annak a ténynek, hogy nem mutatják be a Pentium 4-es processzorsorozat legújabb változatát, illetve annak a körülménynek, hogy ezzel meghajolnak egyre komolyabbá váló riválisuk, az Advanced Micro Devices (AMD) fejlesztési stratégiájának ésszerűsége előtt – értékeli a gesztust a The Economist.
A kérdés lényege az, hogy vajon kizárólag attól lehet-e egy chip egyre jobb, egyre nagyobb teljesítményű, hogy növekszik a művelet-végrehajtási sebessége, szakszóval órajele vagy van más lehetőség is a fejlesztésre. Az Intel éveken át az előbbi utat járta, amelynek eredményeként jelenleg 3,4 gigahertznél tart, csakhogy leggyorsabb processzorai eközben áldozatul esnek a csökkenő hatékonyság törvényének. Arról van szó, hogy a műveleti sebesség növekedése ugyan javítja a chipek hatékonyságát, ám ennek ára az egyre nagyobb fogyasztás és hőtermelés.
Emiatt azután az Intel most úgy döntött, más utat választ a teljesítmény növelésére, mégpedig az úgynevezett multi-core tervezés bevezetését, amelyben egyetlen chipbe több funkció ellátását sűrítik be. Az ilyen processzorok ugyan lassabbak, mint a hagyományos, single-core felkészítésűek, ám kevesebbet fogyasztanak, nem termelnek annyi hőt, mint azok, viszont sokoldalúságuknál fogva mégis nagyobb számítási kapacitással bírnak azoknál. Az ötlet nem új: az IBM, a Sun és a Hewlett-Packard már forgalmaz high end komputereket multi-core chipekkel, de eddig fékezte ezek terjedését, hogy a szoftverek csak az utóbbi időben váltak képessé az ezekben rejlő lehetőségek kihasználására.
Kissé talán ciki a dologban, hogy ezzel a váltással az Intel követi az AMD példáját, amely évek óta érvel amellett, hogy talán más útja is van a teljesítmény növelésének, mint a chipek órajelének emelése. Ennek megfelelően saját termékeinek elnevezésében egy ideje igyekszik ezt kifejezésre is juttatni: nemrégiben bemutatott új Athlon 64 4000+ chipjének száma például arra utal, hogy az nagyjából megfelel az Intel 4 gigahertzes processzorának. Az Intel a jövőben hasonló termékneveket szándékozik bevezetni.
Ha már azonban új útra lépnek, akkor azt nagy lelkesedéssel teszik. Paul Otellini, az Intel második embere – aki a várakozások szerint 2005. májusban átveszi Barrett helyét a cégvezetői székben – úgy véli, 2006 végére az asztali gépek 40, a szerverek 80 százaléka lesz mutli-core processzoros. A technológiai váltást az „iparág szempontjából kulcstényezőnek, áradásszerű változásnak” tartja. Ha minden ennek megfelelően történik, akkor felmerül a kérdés, hogy véget ér-e a Moore-törvény érvényessége, amely eddig meghatározó volt a chipfejlesztésben. (A Gordon Moore-ról elnevezett – és általa kitalált – szabály szerint a processzorok teljesítménye minden 18 hónapban megduplázódik.) Eddig az elv érvényesülését a chipek órajelének folyamatos növekedése garantálta. Bár ennek, úgy tűnik, vége, Barrett mégis azt találta mondani nemrégiben, hogy a Moore-törvény továbbra is igaz marad a következő 10-15 évben, a multi-core tervezés ugyanis biztosítja a processzorteljesítmény gyors növekedését anélkül, hogy azt továbbra is a gigahertzek „gyarapításával” próbálnák elérni.
Napi Informatika
Keretes:
Priznic a processzorra
A chipek hűtési igénye az utóbbi időben olyan jelentőssé vált, hogy például a számítógépes játékok legelvakultabb hívei, akik a legnagyobb teljesítményű gépeket használják, kénytelenek voltak visszatérni a processzorok vízhűtéséhez a levegőhűtéstől. Tizenöt évvel ezelőtt avultak el azok a nagygépek (mainframe), amelyek „lázát” még így „kezelték”.
