Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Mi jelenthet manapság nagyobb szakmai kihívást vagy sikert egy fiatal szakembernek: egy informatikai multinál első embernek lenni vagy saját céget gründolni?
– A sorsom úgy hozta, hogy ez a dilemma nem merült fel a számomra. Fiatal mérnökként először a Videotonhoz, majd a kilencvenes évek elején a KFKI-hoz kerültem, alkalmazott lettem, és további pályafutásomat – már az IBM-nél – szintén egy nagy szervezet munkatársaként éltem meg. Nem alapítottam saját céget, mert olyan komoly feladatokat kaptam és kapok az említett munkahelyeken, hogy nem is kerestem más utakat a magam számára. Ettől függetlenül nagyra értékelem, ha valaki saját erejéből, pénzéből, jelentős kockázatot vállalva létrehoz egy vállalkozást és azzal sikereket ér el. Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy végigjártam az IBM-nél a szakmai karrier lépcsőfokait, megszereztem mindazt a tudást és tapasztalatot, amelynek alapján a cég felső vezetői úgy gondolták, én vagyok a legalkalmasabb ember a magyar leányvállalat vezetésére. Meggyőződésem, hogy aki szereti az informatikát, aki fontosnak tartja ezt a szakmát, aki tenni szeretne az informatika fejlődéséért, az kevés megtisztelőbb megbízást kaphat, mint éppen az IBM egyik vállalkozásának irányítását.
– Mi előzte meg ezt a lépését?
– Egyetemi tanulmányaim, illetve az azt követő doktoranduszképzés. 1983-ban, amikor a Budapesti Műszaki Egyetemre kerültem, még sokkal kevesebben láttak fantáziát az informatikában, mint nyolc-tíz évvel később. Jó matekos lévén felvettek a szűk hallgatói létszámmal működő villamosmérnöki karra, itt alapvetően elméleti kérdésekkel foglalkoztam. Doktoranduszként az Atomfizika Tanszéken tanultam tovább, ahol rendkívül innovatív szemlélet uralkodott abban az értelemben, hogy látni akarták a kutatási eredmények ipari alkalmazási lehetőségeit is. Mindig a hidat keresték a laboratórium és a gyakorlat között. Itt optikai technológiákat tanulmányoztam, és mint felhasználó kerültem kapcsolatba életem első PC-jével, amelyet modellezésre használtunk. Ma is pontosan emlékszem rá, ahogy munkatársaimmal együtt egy DOS-kézikönyvből tanultuk a tudnivalókat. A tanszék gyakorlatias szemlélete felkeltette az akkori ipari nagyvállalatok figyelmét is, köztük a Videotonét, ahol több társammal együtt elhelyezkedtem mint pályakezdő.
– Ezek szerint véletlenül került az IBM-hez?
– Az informatika mellett nem „kora ifjúságomban” köteleztem el magam. Általános műszaki feladatokkal foglalkozó villamosmérnökként dolgoztam a rendszerváltás idején a Videotonnál, amikor a céget szinte elsöpörte a szocialista gazdasági szerkezet összeomlása. A KFKI volt az a vállalat, amely az egyetemen, illetve a néhány éves munkával megszerzett műszaki tapasztalataim alapján állást ajánlott. A feladatom az akkor idehaza még alig ismert Unix-rendszerek megismertetése és elterjesztése volt. A KFKI-nél biztosak voltak abban, hogy a megszerzett alapvető mérnöki tudás birtokában beletanulok e szakterületbe. Rendkívül élveztem az itt töltött éveket, részben azért, mert az atomfizika tanszékhez hasonlóan a KFKI-nél is nagyon innovatív, elméletileg igényes, mégis gyakorlatias környezetben dolgoztam, másrészt azért, mert ez volt az az időszak, amikor a COCOM-lista megszűnésével szinte berobbantak Magyarországra az addig elzárt informatikai technológiák, amelyeket első kézből ismerhettünk meg, és amelyek felhasználásával piaci termékeket vezethettünk be itthon. A KFKI-nél töltött két év alatt előbb szoftveralkalmazások fejlesztésével, majd relációs adatbázis-kezelő rendszerekkel foglalkoztam. Így lettem informatikus mérnök, mert korosztályom sok más tagjához hasonlóan a kilencvenes évek legelején én is felismertem, hogy az informatika olyan terület, amely óriási lehetőségek előtt áll, és amelyhez érdemes odakötnie az embernek személyes karrierjét.
– Vezetői feladatokkal mikor bízták meg először?
– Abban az időben nem gondoltam arra, hogy vezető beosztású leszek. A KFKI-nél és később az IBM-nél speciális tudásomnak köszönhetően vezettem projekteket és csoportokat. Akkor, a kilencvenes évek elején nem sok hazai szakember tudta, „hogyan kell megszólaltatni” egy unixos rendszert, ám szerencsémre én közéjük tartoztam, és az IBM éppen akkoriban jelentette be új Unix-alapú termékcsaládját, amihez hozzáértő specialistákat kerestek. E két körülmény egybeesésének köszönhetem, hogy a céghez kerültem meghatározott üzletkötői feladattal: ápolnom kellett a kapcsolatokat az említett termékcsalád vásárlóival, szerveznem kellett az értékesítést és a támogatást. Ez a munka egyaránt igényelte a kapcsolatépítést, szervezést és a szakmai felkészültséget. Ezt követően egy-két éves váltásokkal lépegettem felfelé a ranglétrán, a kis- és középvállalatokért felelős csoportvezetőből marketingigazgató, 1998-tól kereskedelmi igazgató, illetve 2000-től a cég üzletviteli igazgatója lettem. 2001-ben kerültem Bécsbe, az IBM regionális központjába, ahol a kelet- és közép-európai térség kormányzati üzletágát vezettem. Később Németországban az IBM üzleti tanácsadó részlegénél vettem részt több projektben.
– Milyen tervekkel tért haza?
– Pontosan azt válaszolhatom erre a kérdésre, mint amit az IBM cégfilozófiája is megfogalmaz: az a legfontosabb számunkra, hogy ügyfeleink sikeresek legyenek. A lehető legjobb szolgáltatásokkal és termékekkel járulunk hozzá a megrendelők eredményességéhez, a jó minőséghez éppen úgy, mint a költséghatékony működéshez.
– Milyen tendenciákra számít az informatika területén a közeljövőben?
– Egyrészt, a technológia fejlődése miatt egyre kevesebb szállító marad képes igazán magas minőségű termékeket előállítani. Másrészt, a vállalatok egyre jobban elvárják, hogy az informatikai beruházások bizonyíthatóan megtérüljenek, költséghatékonyak legyenek. Úgy vélem, hogy ennek a két követelménynek, azaz a legkorszerűbb, kifogástalan minőségű szolgáltatások elfogadható áron való nyújtásának csak néhány informatikai vállalat tud majd megfelelni, amelyek között természetesen ott lesz az IBM is.
– Az elmúlt néhány évéről nem lehet azt mondani, hogy kifejezetten családbarát időszakot jelentettek volna az életében. Külföldön dolgozott, egy egész embert igénylő feladatra készült fel. Hogyan tudta ezt a problémát „menedzselni”?
– Nem volt egyszerű! Igyekeztem minden hétvégét a családommal tölteni, és ehhez, amennyire csak tehetem, a következőkben is ragaszkodni fogok.
– Mivel kapcsolódik ki?
– Bécsben rákaptam a motorozásra. A város körüli elragadó helyek szinte hívogatták az embert, és az utak is elsőrangúak. A motorkerékpár – amellett, hogy sokaknak a száguldás élményét és izgalmát nyújtja – nagyszerű eszköz a kirándulásra, a természet és az épített környezet szépségeinek megismerésére is. Most alig várom, hogy eljöjjön a nyár, és itthon is motorra ülhessek.
Keretes:
Paál Péter (40 éves, nős, egy fia van) 2004. augusztus 3-án vette át az IBM Magyarország vezérigazgatói posztját. Paál Dietrich Rössnert követi a tisztségben, aki hároméves megbízatásának lejártával az IBM bécsi regionális központjában folytatja karrierjét. Paál több mint tíz éve az IBM munkatársa, a villamosmérnök végzettségű szakember számos vezető beosztást töltött be a vállalatnál itthon és külföldön. A cég bécsi irodájában dolgozott 2001-től, ahol a közép- és kelet-európai régió kormányzati üzletágát irányította, majd az IBM Global Services szolgáltatási üzletágnak több projektjében vett részt Németországban. Korábban elektronikai, szoftverfejlesztő vállalatoknál és kutató intézményeknél tevékenykedett. Egyetemi és doktori végzettségét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte, üzleti tanulmányait az Open University Business Schoolon folytatta.
