Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Húsz évvel ezelőtt, a nyolcvanas években élték fénykorukat az úgynevezett szuperszámítógépek. Akkoriban a kis cégeknél és a világvállalatoknál dolgozó legjobb számítástechnikusok azon versenyeztek egymással, hogy melyikük építi meg a világ leggyorsabb komputerét. A kilencvenes években azután az internet robbanásszerű fejlődése elvonta a figyelmüket erről a technológiáról, egészen mostanáig, amikor egy ilyen berendezés megépítése már nem igényel különleges eszközöket, illetve amikor bizonyos területeken erős igény mutatkozik a különlegesen nagy teljesítményű számítógépek iránt – írja a The Economist.
Ami az első körülményt illeti, gyakorlati példák bizonyítják, hogy ma már a boltokban kapható, kommersz részegységek felhasználásával is építhető szuperkomputer. Tavaly például az USA National Centre for Supercomputing Applications kutatóintézetének egyik kutatócsoportja a PlayStation 2 videojáték-konzolhoz való chipet használta fel erre a célra. Száz ilyen processzorból állították össze berendezésüket. Ezzel egyidejűleg a szintén amerikai Virginia Tech szakemberei 1100 Apple G5 szerver processzorából és mindennapi használatra kapható hálózati elemek felhasználásával építették meg saját szuperkomputerüket. Ez utóbbi kiérdemelte a világ harmadik leggyorsabb gépe titulust. Látva a „konkurensek” sikereit és az erős keresletet, az IBM tavaly határozta el, hogy hagyományos kereskedelmi foglomban fog árulni ilyen szintű számítógépeket.
A kereslet ugyanis meglehetősen változatos felhasználási területekről jelentkezik. Szuperkomputereket használnak a filmstúdiók speciális effektek, illetve esetenként teljes mozifilmek előállítására, ilyen géppel tervezte át gyártási folyamatait a Procter & Gamble háztartás-vegyipari cég, de rájuk van szükség a föld klimatikus változásainak modellezéséhez (a világ jelenleg leggyorsabb gépét, amelyet a NEC épített, éppen erre a célra használják) és a nukleáris fegyverek virtuális teszteléséhez is, minthogy ezek próbarobbantgatásait szerencsére betiltották. (A világ második és harmadik legerősebb komputere ilyen célból üzemel az USA energetikai minisztériumában.)
A NEC említett gépe 35 teraflop sebességgel működik (a mértékegység azt jelzi, hány műveletet képes elvégezni a berendezés adott idő alatt). Az IBM abban bízik, hogy az év vége előtt elkészülő Blue Gene/L gépe tízszer ilyen sebes lesz, azaz több mint egyharmad petaflopot (egy petaflop egyenlő ezer teraflop) tud majd, és a kék rózsás cégnél 2006-ra el akarják érni az egy petaflop gyorsaságot. A potenciális megrendelő egy ilyen gépre az Egyesült Államok hadserege, amely kutatási célokra kívánja használni a gigantikus masinát. Szakértők úgy vélik, egyelőre nem kizárt, hogy az említett olcsó, meglévő elemekből építkező módszerrel készül el készül el az egy petaflopos gép.
Akárhogy is lesz, úgy tűnik, a fejlődést nem a hardver, hanem a szoftver fogja vissza. Egy nemrégiben tartott konferencián Steve Wallach, a routergyártó Chario cég elnökhelyettese, civilben szuperkomputer-szakértő kijelentette: fel kell adni az ilyen gépek teljesítményének egy részét, hogy könnyebbé váljon a programozásuk. Különösen az olcsón épített berendezésekre igaz, hogy igen alacsony a hatékonyságuk – miközben a gyorsaságukat tesztelő szabványprogramok kiválóan futnak rajtuk, a processzoraik jelentős része dologtalanul henyél, amikor valóságos feladatokat rónak ki rájuk.
Napi Informatika
Keretes:
Más ágazatok, illetve kormányzati szervezetek mellett a gyógyszeriparban is használnak különlegesen gyors komputereket. Szuperszámítógépekkel vizsgálják egyes gyógyszergyártók bizonyos termékeik várható hatását, így derítik ki gyengéiket, aminek alapján módosíthatják azokat.
