Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egy nemrégiben tartott konferencián Samuel J. Palmisano, az IBM vezérigazgatója felfedte cége stratégiáját, amelyet röviden úgy foglalt össze: a jövőt az elektronikus üzleti megoldások megrendelésre, szolgáltatás formájában való hozzáférésben (e-business on demand vagy on demand computing) látják. Ennek előkészítésére, kiszolgálására mozgósítják a kék rózsás világvállalat 350 ezer alkalmazottját és ötmilliárd dolláros költségvetéssel dolgozó kutatás-fejlesztési apparátusát.
Az ötlet, hogy a vállalatok ne telepítsenek teljes informatikai rendszert, hanem az erőforrások jelentős részét egy távoli központú elosztórendszerből vegyék igénybe – ahogy azt az elektromos energiával vagy a vízzel teszik -, nem új. A megvalósításának legfőbb akadálya, hogy egy ilyen rendszerben a szoftvereknek úgy kell illeszkedniük, mint a legókockáknak és a hibákat, vírustámadásokat meg kell előzni, nehogy azok lefagyasszák az IT-közműre kapcsolódó összes felhasználó rendszerét, megzavarva ezzel az üzleti folyamataikat.
A mostani bejelentés tükrében összeáll a kép arról, hogy mi volt céljuk az IBM elmúlt években megtett lépéseinek. A programok illeszkedését szolgálja, hogy a cég felkarolta a nyílt forráskódú Linux operációs rendszert és az IT-közműhöz illeszkedik, hogy erősített a webszolgáltatások területén. Ugyanez a cél vezeti, amikor támogatja az úgynevezett grid szoftvereket, amelyek a hálózatba kapcsolt komputerek erőforrásainak megosztására valók, továbbá bevezette a pay-as-you-go modellt (az IT-közmű egy elemét), amelyben az IBM processzor-erőforrást, chipidőt ajánl az ügyfeleknek, akik a felhasználás arányában fizetnek azért. Végül az IT-óriás kutatási laborjaiban évek óta fejlesztenek olyan szoftvereket, amelyek feladata az lesz, hogy automatikusan javítsák a hibákat – már meg is jelent ennek első eredménye, egy olyan program, amely előre jelzi, ha egy szerver hamarosan kifut a memóriatartalékából.
Palmisano szerint öt–hét évbe telhet, mire a cég rendszerei képessé válnak (közműszerűen) igény szerint kiszolgálni a megrendelőket. Az új informatikai modell bevezetése a következő öt–tíz évben évi ötszázalékos hatékonyságjavulást hozhat a felhasználóknak, és évi két-három milliárd dollárt a szolgáltatónak. Az IBM jövőre 800 millió dollárt költ az on demand computing propagandájára, azzal érvelve, hogy ennek segítségével a felhasználó megszabadulhat a komplex informatikai rendszer menedzselésének technikai problémáitól, továbbá a költségeinek jelentős részétől is.
Sok cégvezetőt azonban nem sikerült meggyőzni, például Bob Egant, a hétmilliárd dollár éves forgalmú amerikai Boise Cascade papírgyártó cég elnökhelyettesét, aki kételkedik a közmű-informatika sikerében, pedig a cége elméletileg tipikus haszonélvezője lehetne az e-business on demandnek, hiszen évente 4,5 milliárd dollár értékű e-kereskedelmi tranzakciót bonyolít le. Egan nem tudja elképzelni, hogy létre lehet hozni a jelenleginél olcsóbb rendszert.
