Magyarországon jelenleg mintegy 1,5 millió személyi számítógépet és több mint hatmillió mobiltelefont használnak - közölte sajtótájékoztatóján Pettkó András, az MDF-frakció és az informatikai bizottság tagja. Az elemzések szerint az eszközök száma folyamatosan bővül, egyes területeken még további jelentős növekedés is várható (például notebookok terjedése). Éppen ezért egyre időszerűbb kérdés az elektronikus eszközökkel kapcsolatban a hulladékkezelés.
Úgy tűnik, már a kormányzat is felfigyelt a probléma súlyára. Az intézkedésekből azonban az látszik, hogy még csak a mobiltelefon-akkumulátorok környezetszennyező hatására kívánják felhívni az illetékesek a fogyasztók figyelmét. Október elején a három mobilszolgáltató közösen tett ígéretet a környezetvédelmi miniszternek, hogy marketing- és promóciós akciókkal fogják elősegíteni a mobilkészülékek, illetve azok akkumulátorainak visszagyűjtését. Az eddigi kezdeményezésekben azonban nem kapott hangsúlyt az információs társadalom technikai eszközeinek elhasználódásából keletkező egyéb veszélyes hulladékok kérdése. Pedig a környezetre - és ezen keresztül a lakosság egészségére - egyaránt kockázatot jelentenek a személyi számítógépek rákkeltő kadmiumot tartalmazó szerkezeti elemei, a monitorok, a felhasznált nyomtatott áramkörök, valamint az ezen eszközöknél is jelentős mennyiséget kitevő műanyagok. A számítástechnikai hulladék mennyisége - a mobiltelefonokhoz hasonlóan - az erkölcsi élettartam csökkenése, valamint a felhasználók körének bővülése következtében folyamatos, egyre gyorsuló növekedést mutat.
Magyarországon jelenleg az évente lecserélt 2,5 millió mobiltelefon mellett körülbelül 100-150 ezer számítógép és mintegy 20-30 ezer monitor kerül ki a használatból. Az elektronikai veszélyes hulladékok kezelésének törvényi szabályozása azért is sürgető feladat, mert a várható 2004-es uniós csatlakozás esetén, 2005. január 1-jétől kötelezővé válik Magyarország számára az ilyen hulladékok szabályozott begyűjtése, kezelése. Amennyiben nem születik meg az erre vonatkozó magyar szabályozás, úgy számunkra kötelezővé válik az EU-normák feltétlen érvényesítése. Erre azonban nem tud felkészülni addigra sem a magyar környezetvédelem. Nyugat-Európában számos különböző megoldást dolgoztak már ki az informatikai hulladék kezelésére. Németországban például a számítástechnikai és mobil kommunikációs eszközök árába termékdíj beépítését tervezik, azzal a céllal, hogy ne az államot terheljék a begyűjtés és ártalmatlanítás költségei. Éppen ezért Pettkó azt javasolja, hogy évente kétszer szervezzenek informatikai lomtalanítást Magyarországon: a megszokott lomtalanításhoz hasonlóan - adott időpontokban és helyszíneken cégek és egyéni felhasználók egyaránt lerakhatnák a keletkezett informatikai hulladékot, amelynek elszállításáról és szakszerű kezeléséről központilag gondoskodnak.
C. Á. P.
