Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A vezeték nélküli privát adatátviteli megoldások az Egyesült Államokban születtek meg közel húsz évvel ezelőtt. Az úgynevezett orvosi frekvenciasávban, azaz a szabadon használható átviteli tartományban kezdtek olyan rendszereket telepíteni, amelyek nem igénylik bonyolult vezetékhálózatok kiépítését. A kezdetben 2 megabit/másodperces átviteli sebességre képes technológia segítségével megoldhatták az adatátvitelt műemlék épületekben (amelyek falát nem lehetett elrondítani vezetékek kihúzásával), külső helyszíneken, olyan épületek között, amelyeket nem kötöttek össze alépítmények, illetve konferenciákon, amelyek csak ideiglenesen igényelnek számítástechnikai hálót. Tipikus felhasználási terület az egészségügy. Az USA kórházaiban sok helyen notebookkal járnak vizitelni az orvosok – ezzel úgy férnek hozzá a betegek adataihoz, hogy beütik azok kódját és a számítógép a vezeték nélküli kapcsolaton keresztül lekéri a megfelelő információt a központi rendszerről. További elterjedt alkalmazás a campusoké. Az Egyesült Államok egyetemein a diákok ma már mobilkomutert használnak tankönyveik nagy része és a leckekönyv helyett. Ezzel az eszközzel az egyetemi város tantermeiből és kollégiumi szobáiból fel tudnak lépni az intézmény hálózatára, hogy hozzájussanak a tananyagokhoz, illetve a tanrendi információkhoz.
Addig azonban, míg ezek a kifejlett alkalmazások kialakultak, eltelt néhány év. Csak az elmúlt évtizedben sikerült elfogadni azt a szabványrendszert és tervezeteit (IEEE 802.11-15), amelyek lehetővé teszik a berendezések együttműködését, illetve a gyártók széles körének bekapcsolódását az iparágba – mondja Rajmon László. Az átviteli sebesség eközben 11 megabit/másodpercre nőtt, sőt, a 802.15-ös szabványtervezet megoldásai a várakozások szerint 30–50 megás gyorsaságot tudnak majd az 5 gigahertzes frekvenciasávban, ami már a gyors ethernet kategóriájába tartozik.
Az elmúlt évek fejleményei közül a biztonság növekedését emeli ki a szakember. Az utóbbi időszakban már nem csupán a felhasználókat azonosítják a rendszerek, hanem azok minden egyes belépését nyilvántartják, azaz a hálózat használatának minden egyes esete ellenőrizhető, hozzáköthető valakihez. Emellett 40–168 bites titkosítást alkalmaznak az adatátvitelnél, ami ha nem is tökéletes, de majdnem teljes biztonságot nyújt a hálózat üzemeltetőjének.
Magyarországon a kilencvenes években jelent meg a technológia. Először nem funkciójának megfelelően használták: például bérelt vonali összeköttetéseket váltottak ki ilyen berendezésekkel. (Ez nem volt igazán gazdaságos: számítások szerint egy bérelt vonal másfél éves folyamatos használatának helyettesítése esetén érte volna meg a 2 megabites vezeték nélküli adatátvitel bevezetése.)
A jövő ugyanakkor a megfelelő alkalmazásoké, amit segít a berendezések árának jelentős csökkenése, illetve az is, hogy a vezeték nélküli adatátviteli hálózaton ma már beszédtovábbításra is lehetőség van. Potenciális felhasználók az olyan nagy egyetemi központok, mint az ELTE vagy a BME, de Rajmon László elmondása szerint ma már néhány tízezer forintból akár egy kétszobás irodában is ki lehet váltani vezeték nélküli megoldással a vezetékes helyi hálózatot. Jelentős piacot jelentenek az iparterületek, amelyek műhelyeihez, raktáraihoz nem érdemes drágán üvegszálat húzni, viszont ezeket a szervezeti egységeket is be kell kötni az adathálózatba. További felhasználási területek a digitális (video, hang) jelek vezeték nélküli átvitele. A fejlődésre és a távlatokra jellemző, hogy tavaly száz százalékkal nőtt a vezeték nélküli adatátviteli eszközök piaca Magyarországon – teszi hozzá a szakember.
k. s.
