Katalizátor szerep
A hadiipar keresletteremtő erejével a fejlett nyugat-európai és észak-amerikai országok gazdasági fejlődésének az egyik legfontosabb motorja volt. A hidegháború megszűnése azt jelentette, hogy akadozni kezdett a „motor” üzemanyag-ellátása. Az elmúlt évtized elején az elsődleges funkciójában gyengülő hadiipar tőkefelszívó funkcióját jórészt az ebben az időszakban felívelő infokommunikációs ágazat vette át. (Az évtized közepére az internet nem csupán a kommunikáció forradalmának, de a gyors
meggazdagodásnak is a szinonimájává lehetett. A prioritásváltás megfigyelhető a technológia területén is. Maga a hadiipar is felhasználója, és ezzel serkentője lett az infokommunikációs forradalomnak. Ennél is árulkodóbb, hogy itt fordult meg először egy évszázados trend. Az informatikában a hadiipar az évtized közepére csúcsfejlesztőből a civil fejlesztések felhasználójává vált.) A világgazdaságon végigsöprő infokommunikációs forradalom azonban gyakorlatilag megsokszorozta az átmenettel küszködő országok gondjait. A világ két tetszőleges pontja közötti adatcsere lehetősége forradalmasította a pénzpiacot. Ez minden addiginál elsöprőbb lendületet adott a globalizációnak. Az angol nyelv térhódításában is tetten érhetően világunkban gyakorlatilag megszűntek a lokális előnyök. Napjainkig az üzletember volt előnyben, aki beszélt az adott ország nyelvén. Ma pedig azok az üzletemberek versenyképesek, akik tárgyalóképesek angolul. A „globalizált világpiacon” már nem országok, hanem régiók versenye zajlik. A léptékváltást újabb technológiaváltás kísérte. Európa a Bangemann-jelentésben arra kényszerült, hogy beismerje: egy-egy iparág hatékonyságjellemzője az adott ágazat informatizáltsága. Nagyon röviden ez annyit jelent, hogy ha egy országnak gyönge és fejletlen az informatikája, akkor nem majd, vagy épp a közeljövőben kerül lépéshátrányba, hanem már ma. Amiként a vállalatoknak elemi érdekükké (a változások túlélésének már középtávon is alapfeltételévé) lett, hogy az ország határait átlépve a regionális piacot vegyék célba, úgy kötelessége a világgazdasági változásokat felismerő kormányzatnak az információs társadalom mielőbbi és minél teljesebb körű kialakítása. Így biztosítható, hogy a kelet-európai
országok nyertesei legyenek a napjainkban kiépülő új gazdaság hatásainak.
Moderátor szerep
Azzal, hogy a tőkefelszívó képességével keresletet teremtő hadiipar funkciójának bővülő szeletét az infokommunikációs ágazat vette át, ma még csak körvonalaiban sejthető újabb változásoknak lett az elindítója. A gazdaság egészét „vízfejként” élénkítő hadiipar funkcióját mind nagyobb részben átvevő informatika maga is részévé vált a piaci folyamatoknak. Komoly reményünk lehet arra, hogy ezzel még kiegyensúlyozottabb gazdasági korszakot köszönthetünk. Ez az új keletű gazdasági racionalitás okozta a technológiai papírok visszaesését. Ugyanis a jövedelemtermelő képesség vizsgálata vezetett az interneten tündöklő cégek hanyatlásához. A jövedelemtermelő képességnek a puszta felvetése is elképzelhetetlen, mert értelmetlen lett volna, mondjuk, az atombomba esetében. A csoda tehát véget ért ugyan, de csodálatos lehetőségek nyíltak meg, amelyekkel racionálisan kell, mert csak így lehet, élni. Épp napjainkban vette kezdetét, ha úgy tetszik, a harmadik informatikai forradalom. Az új iparágak nem csupán a hagyományos vállalatokba épültek be. (Az informatika vállalatokon belüli térhódítása, az iratforgalom elektronizálásának elindulása a vállalkozások és vállalatok belső működési rendjének újragondolásához vezetett, amelyet ma már újjászervezés néven emleget a szakirodalom.) Napjainkban annak lehetünk tanúi, hogy a vállalati vérkeringést biztosító belső adatforgalom szabályozása is és működtetése is kikerül a vállalati keretek közül, önálló iparággá válik. Az outsourcingként hódító új iparnak köszönhetően a vállalatirányításban (és a vállalatok piaci helyzetét döntő mértékben meghatározó adatfeldolgozásban) várható ahhoz hasonlítható forradalom, amilyennek az elmúlt években a pénz- és tőkepiacon voltunk tanúi. Az elektronikus közigazgatás és elektronikus kormányzás megteremtésével olyan kényszerűen követendő minta kerülhet a magyar vállalatok elé, amely megalapozhatja, hogy a regionális piacon ne esély nélkül, hanem megfelelő technológiai háttérrel felszerelve vegyék fel a
harcot a regionális piacok meghódításáért ma még túlnyomórészt sikerrel küzdő multinacionális vállalatokkal. (Gyurós Tibor, a Synergon Rt. elnök-vezérigazgatója 2001. június 14-én tragikus körülmények között hunyt el).
Erdei János
