Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Igazi verseny a magyarországi beszédcélú távközlésben eddig csak a mobiltelefónia piacán alakult ki, jövőre azonban – a felhasználók és a jogalkotók reményei szerint – megkezdődhet a rivalizálás a vezetékes szolgáltatók között is – ami pedig azt jelenti, hogy alaposan felértékelődik az összekapcsolási díjak szerepe. Az úgynevezett költségalapú összekapcsolási díjakra való áttérés hosszú évek óta zajlik, de még nem ért véget. Az összekapcsolási díjak az elmúlt évek során évről évre változtak, és részben a piac egyenetlenségeinek elsimítását, részben az úgynevezett tarifakiegyenlítést szolgálták, amellett hogy az összekapcsolási díjak vitái sokkal inkább a bevételek elosztásáról, mint a valós költségek megállapításáról szóltak. Mára az alapvető végfelhasználói tarifaelemek többnyire a helyükre kerültek (még ha sok minden drágának is tűnik), és az összekapcsolási díjak rendezése is folyamatban van. A tavaly megkezdett projekt célja az, hogy tisztázza az összekapcsolási szolgáltatások nyújtása során felmerülő valós költségeket, rendezze azok jelentési, elszámolási módját és végül megteremtse a verseny feltételeit.
Az összekapcsolási díjak megállapítása volt az elmúlt években a magyar távközlés egyik neuralgikus pontja, annak ellenére, hogy az összekapcsolási díjak és a tarifák alakulása között nincs igazán szoros összefüggés. Az összekapcsolási díjak ugyanakkor jelentős szerepet játszanak a távközlési társaságok eredményalakulásában és az esetleges verseny kialakulásában is, mivel mértékük alapvetően befolyásolja a társaságok mozgásterét a tarifák megállapításánál.
A Hírközlési Főfelügyelet (HíF) és az Arthur Andersen tanácsadó cég tavaly készítette el az úgynevezett teljesen felosztott költségek (FDC) elvére épülő költségmodelljét, amelyet az idén közösen, az érintett szolgáltatók bevonásával fejlesztenek tovább, és amely majd az alapja lesz az úgynevezett hosszú távú előremutató különbözeti költségek módszertanának (LRIC). Az LRIC módszer alkalmazását támogatja az EU, ugyanakkor átmenetileg elfogadja az annál némileg puhább szabályokat alkalmazó FDC alkalmazását is. Az LRIC 2003 elején várható bevezetésével az egyes összekapcsolási elemek ára tovább csökken – véli Frischmann Gábor, a Híf elnöke. A szükséges adatok azonban még nem állnak rendelkezésre – hisz a módszert sem dolgozták még ki –, így nem lehet pontosan előre látni az összekapcsolási díjak jövőbeli alakulását. Az FDC finomítása, illetve az LRIC kidolgozása a szolgáltatók közreműködésével zajlik. Egyebek között olyan kérdéseket kell még eldönteni, mint hogy mikor legyen az adatgyűjtési időszak, illetve hogy társaságonként vagy tulajdonosi csoportok szerint vegyék-e számba a cégeket. A kérdések megválaszolásán túl ki kell alakítani a tavalyinál részletesebb költségkategória-listát és többek között pontosítani kell a tevékenységek felosztását. A megújuló FDC modell a tervek szerint szeptember végére készül el, és azt követően kerülhet sor annak elfogadására. A Matáv kizárólagos jogai 2001. december 23-án járnak le, s a cég kijelölése – mint a belföldi és nemzetközi távhívási szolgáltatók között jelentős piaci erővel bíró szolgáltató – az ősszel várható. A kijelölt szolgáltatónak a kijelölést követően 30 napon belül kell összekapcsolási díjajánlatát – az egyelőre még nem létező – Hírközlési Döntőbizottság elé terjesztenie. A bizottságnak 60 napon belül kell majd elfogadnia az ajánlatot, ami így 2002 tavaszán történhet meg. Az új, egységes hírközlési törvény szerint egyebek között a beszédcélú távközlési tarifák is hatósági árasak maradnak, ugyanakkor vélhető, hogy a konkurens szolgáltatók nem alkalmazzák majd a lehető legmagasabb tarifákat, és ha költségeik az összekapcsolási díjak mérséklődésével csökkennek, akkor az így keletkező profitot valamilyen mértékben megosztják majd a felhasználókkal is.
Márton György
