Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Jobb-e az internet, mint az elektromosság? címmel írt tanulmányt a Goldman Sachs két közgazdásza arra keresvén választ, hogy az elektromosságnak az ipari fejlődésre gyakorolt hatása milyen analógiákkal szolgál az internet terjedésére vonatkozóan. A példa jó, mert hasonlóan az informatika térnyerésére az elmúlt évtizedben, az áram bevezetése is drámai hatékonyságnövekedéssel és az iparban létrejövő összprofit gyökeres újraelosztásával járt a XX. század elején - véli Gary Hamel, a Strategos tanácsadó cég elnöke a Fortune magazinba írt cikkében. Az elektromosság gazdasági előnyei négy csoport között oszlottak meg. Az első az áramfejlesztőket és az áram szállításához szükséges eszközöket gyártó cégek csoportja. Hozzájuk hasonló szerepet játszanak az informatikában például a Cisco, a Sun Microsystems, az EMC és az Intel. A második körbe az áramtermeléssel és -elosztással foglalkozó vállalkozások tartoznak, ezek szerepét ma az e-üzleti tanácsadók, az alkalmazásfejlesztők játsszák (például az Oracle és az SAP). További nyertesei voltak az akkori átalakulásnak az elektromos áram felhasználására átálló ipari nagyvállalatok (ma ugyanezek az informatika bevezetéséből profitálnak), illetve a fogyasztók.
A Goldman Sachs kutatóinak 40 évet átfogó vizsgálatából kiderült, hogy az első csoport élvezte a legnagyobb profitnövekedést, köszönhetően annak, hogy szabadalmak védték az általuk gyártott eszközöket. A második körben lévő vállalkozások jól kezdtek, de az időszak végére a versenytársak megjelenése miatt kialakult árversenyben elvesztették kiugró eredményességüket. A legérdekesebb tapasztalat azonban az volt, hogy a nagyvállalatok kénytelenek voltak lemondani az elektromosság bevezetésével elért hatékonyságjavulásukból fakadó profittöbbletükről a fogyasztók javára. Az ok egyszerű: egyikük sem birtokolta kizárólagosan az új technológiát, így nem volt módjuk változatlan árakat kérni a gyártott termékekért.
Hamel szerint az ezredforduló „e” technológiája még durvábban bánhat a cégek profitjával, mint a száz évvel korábbi „e” tette. Két eredménycsökkentő tényezőt emel ki: az első a b2b piacterek által ígért súrlódásmentes, a szállítókról és a vevőkről hiánytalan információt nyújtó piaci viszonyok, a második a standard informatikai megoldások alkalmazásával uniformizálódó vállalati működés.
A legtöbb vállalat profitjának oroszlánrésze ugyanis a piac valamely tökéletlenségéből fakad. A bankok, biztosítók vagy autó-viszonteladók éppen annak köszönhetik eredményük java részét, hogy a fogyasztó lusta végigjárni az összes pénzintézetet vagy dealert a vásárlás előtt. Az ékszerüzletek, könyvesboltok vagy rádióállomások nyereségességének feltétele, hogy adott területen csak meghatározott számban vannak jelen. A könyvelők, adótanácsadók, jogászok éppen abból élnek, hogy olyasmit tudnak, amit az ügyfelük nem. A vállalkozások szállítóválasztását is jelentősen befolyásolja az információhiány. Amilyen mértékben megvalósítja az internet azt az ígéretét, hogy lehetővé teszi a szinte ingyenes információszerzést a gazdaság szereplőiről, olyan mértékben csökkenti e különbségeket köztük, s ezzel veszi el az extraprofit alapját. Más szóval miközben az elektronikus kereskedelembe, a b2b-be fektetett összegek jelentős hatékonyságnövekedést ígérnek a vállalatoknak, az ebből eredő hasznot elvesztik azon, hogy tevékenységük átláthatóbb lesz, s ezért kénytelenek lesznek alacsonyabb árakat szabni.
A másik profitgyilkos folyamat az informatika terjedésével járó uniformizálódás. Egyre több vállalat használja ugyanazokat az informatikai megoldásokat, platformokat, egyre több kér tanácsot ugyanazoktól a konzultáns cégektől, vagy az ugyanazon technológiákkal kapcsolatban igencsak hasonló lehetőségekről beszámoló különböző tanácsadóktól. Egyre több vállalkozás bízza tevékenysége egy részét erőforrás-kihelyezés formájában külső szakértőre - így kerülhetnek egy platformra piaci versenytársak. Végül egyre több cég lép be b2b piacterekre, amelyekben ipari standardoknak rendeli alá korábban egyéni vállalati tevékenységeit. Mindez a vállalati stratégiák uniformizálódásához vezet - és az megint csak egy üzleti tankönyvekben olvasható közhely, hogy eredeti üzleti ötlet és annak megfelelő stratégia nélkül nem lehet extraprofitot elérni.
Egyszóval - jut el a konklúzióhoz Hamel - az a befektető jár jól, aki valamilyen eredeti üzleti modellt, különösen kívánatos terméket keres a vállalatok háza táján, és olyan cégnek adja a pénzét, amely fel tud mutatni ilyesmit. Ilyen ötletek pedig nem találhatók a tanácsadók kínálatában - mondja a tanácsadó cég vezetője.
K. S.
