Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A legkevésbé sem bánkódtak részvényeik legutóbbi árfolyamcsökkenése miatt azok a processzoröntödék, amelyek mások megrendelésére, szerződéses formában gyártanak a legkülönbözőbb berendezésekbe, eszközökbe való mikrochipeket. Mint az egyik ilyen üzem, a tajvani United Microelectronics Corporation (UMC), vezetője Robert Tsao mondja, cégét hosszabb távon kevésbé sújtja a visszaesés, és jobban segíti majd az azt követő fellendülés, mint a hagyományos processzorgyártókat, az úgynevezett IDM-eket (integrated device manufacturer), akik saját maguk által fejlesztett mikroprocesszorokat gyártanak. Az öntödék szélesebb megrendelői bázisra számíthatnak, ami lényegesen csökkenti működésük kockázatát ebben az igencsak beruházásigényes üzletágban. Erre utal, hogy az elmúlt év első háromnegyedében tapasztalt fellendülés éves összehasonlításban 100 százalékos forgalomnövekedést és 500 százalékos profitnövekedést hozott az UMC-nek.
Sok szakértő attól tart, hogy a jövő évben várható keresletnövekedés elmarad majd a processzoriparban az elmúlt időszakban bekövetkezett kapacitásbővüléstől, ami elodázhatja az üzletág pénzügyi fellendülését. Tsao egyetért azzal, hogy az üzemek, a gyártósorok egy részét le fogják szerelni, de úgy véli, az nem az öntödéknél következik majd be. Ennek magyarázata e cégek üzleti modelljében keresendő.
A chipöntödék megrendeléseinek egy része olyan processzorfejlesztőktől érkezik, amelyeknek nincs gyártóbázisuk, másik részét pedig IDM-ektől kapják, amelyek egyre többször termeltetik meg termékeik egy részét erőforrás-kihelyezés formájában. Első pillantásra meglepő, hogy egy olyan iparágban, amelyben a tudásnak óriási szerepe van és a termékek értékét éppen a bennük megtestesülő mérnöki innováció adja, miért adja bárki is a fejét a „piszkos munka" elvégzésére. Csakhogy egy dolog a fejlesztés és egy másik a gazdaságos gyártás. Az igények tömegessé válásával a processzoripar is eljutott arra a szintre, amelyre korábban az elektronikai cikkek gyártása, ahol is a tajvani vállalkozások váltak a magas technikai színvonalú tömegtermékek gyártóbázisaivá. Az UMC és a hozzá hasonló vállalkozások technikai színvonala majdnem olyan magas, mint az egyesült államokbeli, japán és dél-koreai chipgyártóké. Folyamatban van áttérésük a 300 milliméteres szilíciumostyák használatára és a 0,13 mikronos technológiára. Ennek köszönhetően elvállalhatják a legújabb fejlesztésű chipek gyártásának feladatát is.
A processzorok fejlődése olyan gyors ütemű, hogy a „chipdivat" változása már-már a ruhák divathullámainak váltakozásához hasonlít. Ebben a környezetben a gyártókapacitások létesítésére fordított összegek gyorsan elveszthetik értéküket. Az öntödék ettől kímélik meg megrendelőiket: mivel nem saját fejlesztésű termékeket, termékcsoportokat gyártanak, sokoldalúak; minthogy a gyártásra koncentrálnak, kiépített logisztikai bázissal rendelkeznek. Az elmúlt év harmadik negyedévében például az UMC termelésének 37 százalékát komputerekbe való, 36 százalékát kommunikációs eszközökhöz készült, 25 százalékát pedig fogyasztói tömegtermékekbe szánt félvezetők alkották. Nem meglepő, hogy az USB Warburg előrejelzése szerint a megrendeléses processzorgyártáson elért árbevétel a következő években kétszer olyan gyorsan nő majd, mint a hagyományos termelésé. Jelenleg egyébként a chipipar összforgalmának 19 százalékát adják az öntödék.
A félvezetők iránti kereslet hullámzása a megrendelésre gyártó cégeket sem hagyja érintetlenül, ám létezésük nemcsak saját túlélési esélyeiket javítja, hanem partnereikét is. A munkamegosztásnak köszönhetően a fejlesztő vállalkozások az innovációra koncentrálhatnak és megspórolhatják a gyártókapacitásokba való befektetéseket, az öntödéknek pedig nem kell törődniük a chiptervezéssel és a termékek marketingjével. Tsao szerint ha egy IDM egymilliárd dollárt akar a gyártásba befektetni, akkor a fejlesztési költségeket is figyelembe véve 3 milliárd dolláros forgalmat kell elérnie a beruházás megtérüléséhez. Egy öntödének csak az egymilliárd miatt kell hogy fájjon a feje.
Mindezek nyomán a szakértők egyetértenek abban, hogy ha lesz kapacitásleépítés az iparágban, az az integrált cégeket fogja érinteni. A Salomon Smith Barney regionális elemzője úgy véli, az 1998-as váratlan visszaesés óvatosságra tanította az IDM-eket és arra ösztönzi őket, hogy egyre kiterjedtebben végeztessék a gyártást másokkal, erőforrás-kihelyezés formájában. Ez a folyamat rendkívül kedvező a chipöntödék számára. Tsao egyenesen úgy véli, az IDM-ek egyre inkább elmozdulnak majd a fejlesztésre való specializálódás irányába, kihelyezve a termelést szerződéses partnerekhez. Így szerinte az öntödék válnak a félvezetőgyártás királyává.
K. S.
keret
A chipöntöde-ipar vezető cégei Ázsiában találhatók. A piacvezető a Taiwan Semiconductor Manufacturing Corp. (TMSC), a második a United Microelectronics Corp., a harmadik pedig a szingapúri Chartered Semiconductor of Singapore. A három első gyűjti be a világon „tisztán öntödei" chipgyártásból származó bevételek 70 százalékát. A TMSC az elmúlt időszak visszaesése miatt fejlesztési tervei újragondolására kényszerült. Az UMC ezzel szemben tartja a következő öt évre előirányzott 3 milliárd dolláros beruházási tervét és nemrégen kezdett közös vállalkozásba Szingapúrban a német Infineon chipgyártóval. Ez a 3,6 milliárd dolláros befektetéssel létrejövő gyár 2003-ban kezd majd termelni.
